Előszó
KRÓNIKÁINK SZEREPE A KÖZÉPKORI JOGÉLETBEN
(A váci egyházalapítás krónikás hagyományának kritikájához)
I.
A váci egyház alapításának története és az erről szóló krónikarészletek vizsgálata többízben foglalkoztatta már a hazai kutatást, a történetírást és a művészettörténetet, folklorisztikát és irodalomtörténetet egyaránt.1 Az egyházalapítás hagyományát fenntartó krónikarészletek szövegkritikai és jogtörténeti szempontú elemzése azonban eddig kevés érdeklődést keltett. Dolgozatom ezeknek a problémáknak a vizsgálatát kísérli meg, azzal a reménységgel egyszersmind, hogy krónikáinknak a jogélettel és a jogi írásbeliséggel való kapcsolataira is sikerülni fog némi világosságot deríteni.
Az ide vonatkozó krónikarészletek így hangzanak:
„. . . Géza, László és Ottó hercegek, valamint a magyarok egész serege, amely velük volt, Vác környékére vonult. Ott pedig nagy erdő volt és nem volt benne senki egy Vác nevű szentéletű remetén kívül; Géza herceg az ő nevéről nevezte el azt a várost, amely később ott épült. Midőn tehát az előbb mondott sereg várta Salamont maga ellen, a hercegek egy reggel tanácskozás végett lóháton azon a helyen voltak, ahol most Szent Péter apostol kőkápolnája van, tanácskozván, hogyan harcoljanak. Amikor ott álltak, Szent László fényes nappal égi látomást látott, és azt mondta testvérének, Géza hercegnek: ,Láttál valamit?' Ő azt felelte: ,Semmit!' Akkor Szent László hozzáfűzte: ,Amíg itt álltunk tanácskozva, íme az Űr angyala leszállt a mennyből, arany koronát hozván a kezében s azt a fejedre tette; ezért bizonyos vagyok benne, hogy a győzelem a miénk lesz és Salamon legyőzve, száműzöttként fog menekülni az országból. Az Űr pedig a koronát és a királyságot neked fogja átadni!' Géza azt mondta neki: ,Ha az Űristen velünk lesz és megoltalmaz minket ellenségünktől és ez a látomás beteljesedik, itt ezen a helyen egyházat építek az ő anyja, a legszentebb Szűz Mária tiszteletére."2
1 A szarvasüldözés korábbi irodalmának áttekintését lásd Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948. 28—38. 1. Az újabb irodalomból lásd Horváth János állásfoglalását: Árpádkori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 22. 1., továbbá: Kardos Tibor: Adatok és szempontok a magyar dráma kezdeteihez. I. rész. Filológiai Közlöny 1957. 215—217. 1.; Mezey László: Az Árpádok eredet-mondája és a csuti alapítás. Filológiai Közlöny 1957. 427—429. 1.; Dömötör Tekla: Árpádházi Imre herceg és a csodaszarvas monda. Filológiai Közlöny 1958. 317—325. 1.; Vác történetére lásd: Pest megye műemlékei. Bp. 1958. (Magyarország műemléki topográfiája, szerk. Dercsényi Dezső, V.) II. k. 245. s köv. 1. Uo. irodalom is. A székesegyházról: uo. 310. s köv. 1.
2 14. századi krónikakompozíció 119—120. fejezete:-,,,., duces Geysa, Ladizlaus et Ottho ac totus exercitus Hungarorum, qui erant cum eis, descenderant circa Vaciam. Fűit autem ibi magna silva, et nemo in ea manserat preter unum heremitam nomine Wach, sante vite, ex cuius nomine dux Geysa Ilii civitati postea ibi constructe nomen inposuit.
Cum igitur exercitus predictus Salomonem contra se expectaret, duces quodam mane m equis causa consiliandi stabant in loco, ubi modo est capclla lapidea Beati Petri apostoli, tractantes, qualiter sint pugnaturi. Et dum ibi starent, clara die vidit Beatus Ladizlaus, visionem de celo, ait ad Geysam ducem fratrem suum: ,Vidisti aliquid?' Qui respondit:
Vissza 
