Nemzeti dicsőségünk

Előszó

Midőn e díszmunkát sajtó alá rendeztük, oly könyvet akartunk adni a magyar közönség asztalára, amely kiállításának fényességében, képeinek művészi becsében, szövegének választékosságában és tartalmasságában a legelső helyek egyikére tarthasson igényt az irodalomban. Az a gondolat vezetett bennünket, hogy a magyar nemzetnek világraszóló történelmi dicsőségéből összegyűjtsünk minden fényt és ragyogást, mely a férfi-szivet lelkesedésre buzdíthatja és egyrészt, mint emlékezet, másrészt, mint példa-adás kitörölhetetlenül vésődjék be a szívekbe.
Ezért szólítottuk sorompóba a magyar írók elitegárdáját, hogy genialitásuk szikrájával gyújtsák fel a lelkekben a honszerelem tüzét. Ahol pedig az írott szó nem tudna közvetlenül hatni az olvasó-közönségre, oda hívtuk segítségül a magyar művészeket, hogy alkotásuknak melegségével és ihletével felébresszék a magyar nemzet legjelesebb erényeit: a kegyeletes hálát az ősök emléke iránt és a hazaszeretet forrásából fakadó reménységét a jövendőnek. Így egészíti ki e könyvben a művész genieje az író művészetét! Kölcsönös erővel emeljék a magasba a hazafias érzések áhitatát és szárnyat adjanak azoknak a fenkölt vágyaknak és indulatoknak, amelyeknek czélja és egyúttal éltető levegője a szabadság!
Mi alkalmasabb eszköz a hazaszeretet erényének megtermékenyítésére és a lelkes fajszeretet áttüzesítésére, mint azok a gyújtó példák és csudálatos hőstettek, amelyek a magyar történelem évezredes küzdelmeiből lépnek elő, hogy bámulatra ragadják az egész világot?... A hősök tiszteletének, a haza és trón iránt való hűség évezredes kultuszának óhajtottunk hódolni, mikor a magyar történelem kincseiből kiválogattuk a legbecsesebb anyagot, mely valaha a magyar művészi geniet megihlette és alkotásra sugalmazta. Vissza