Előszó
Cukrászda a »Gül Babá«-hoz
- Öt lap - állapította meg Kiskovács, nyugalmazott számtiszt.
- Minden háznál - mondta rá Bültümeyer műesztergályos és tajtékpipafaragó.
- Nyolc magos.
- Egyenes....
Tovább
Előszó
Cukrászda a »Gül Babá«-hoz
- Öt lap - állapította meg Kiskovács, nyugalmazott számtiszt.
- Minden háznál - mondta rá Bültümeyer műesztergályos és tajtékpipafaragó.
- Nyolc magos.
- Egyenes.
- Megtartotta azokat a rongy pirosokat?
- Jogerősen, barátocskám, jogerősen. Öt lap, meg három filkó, az nyóc.
- Má tercet nem is kérdez?
- Minek kérdjem - mondta fölényesen Bültemeyer - tíz év óta mindig leteszi, ha van is valamije.
Aztán kijátszott és tovább számolta a poéneket: Nyóc, meg egy, az kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő...
- Nem únja ennyit ütni?
- Addig üt az ember barátocskám, amíg tud - vélekedett Bültemeyer. - Ha mán nem tud, akkor ütet kezdik ütni, akárcsak az életbe, barátocskám.
Szeretett ilyen életbölcseségeket mondani. Még körül is nézett, hogy hallja-e valaki. De senki se hallotta. Rajtuk, kettőjükön kívül, akik már tizedik éve állandó vasárnap délelőtti vendégei voltak ennek a rózsadombi kis cukrászdának, most véletlenül csak két asztal volt foglalt.
Vissza 
