Rubicon 2015/7.

Előszó

Részlet:
HAHNER PÉTER
WATERLOO
NAPÓLEON EGÉSZ ÉLETÉBEN SZERENCSEJÁTÉKOS VOLT.
BÁRMILYEN CSEKÉLY VOLT AZ ESÉLY A SIKERRE,
Ő KÉSZEN ÁLLT ARRA, HOGY MINDENT KOCKÁRA TEGYEN.
MIVEL A LEGTÖBBSZÖR VALÓBAN SZERENCSÉJE VOLT,
EGYRE JOBBAN BÍZOTT A "CSILLAGZATÁBAN".
AMIKOR ARRA FIGYELMEZTETTÉK, HOGY LEHETETLEN
CÉLOKRA TÖREKSZIK, ÍGY VÁLASZOLT:
"A -LEHETETLEN- SZÓ CSAK A GYÁVÁK RÉME
ÉS A NYÚLSZÍVŰEK MENTSÉGE!"

A forradalmi és napóleoni háborúkban (1792-1815) aratott francia győzelmek egyik legfontosabb oka az volt, hogy az európai nagyhatalmak nagyon sokáig nem fogtak össze Franciaország ellen. 19813-ban azonban Oroszország, Poroszország, Nagy-Britannia és a Habsburg Birodalom tartós és szilárd szövetségre lépett egymással, s egyesült erejükkel már I. Napóleon Francia Császársága sem szállhatott szembe. A francia birodalom a lipcsei csatában (1813) elszenvedett vereség után omlott össze, s a császár ellenfelei 1814-ben benyomultak Franciaországba. Mivel a birodalom megsemmisülésével minden háborús teher a franciákra nehezedett, a koalíció hadseregeit egy fásult, a béke kedvéért a megszállásba is belenyugvó társadalom fogadta. Napóleon 80 000 katonával zseniálisan védekezett a megszállók 250 000 fős hadseregei ellen, néhány kisebb csata után azonban, március 31-én Párizs kapitulált. Április 3-án a szenátus megfosztotta Napóleont a tróntól, ő pedig három nap múlva lemondott. Vissza