Földobott kő

Előszó

Részlet:

A FELNŐTTEK FARSANGJA

Az 1887. ESZTENDŐ egyik téli délutánján Mohácsnál, lakodalmas menet vonult át a befagyott Dunán. A lovak szerszámát teliaggatták színes szalagokkal, amelyek szanaszét röpködtek a szélben, s apró csengőkkel. A szánok oldalát fenyőgallyakkal és csillogó karácsonyfadíszekkel ékesítették fel. A csizmás, kucsmás, bekecsbe öltözött násznép gyalog, botosán ment mellettük, mert a jég már gyenge volt, s féltek hogy beszakad. Piros ködmönbe öltözött cigányok muzsikáltak a menet végén. Csak a cimbalmos ült fönt a nagy hússzálító kocsi tetején, ahonnan a banda többi tagja már leugrált. Sápadt is volt és olyan hamisan játszott, mint még soha. Megpróbált leszállni, de a legények megfenyegették: Játssz tovább, more, ha kedves az életed! Az öreg cimbalmos feje, mint a levágott borjúé, oldalra dőlt, s kancsal szemét könyörögve fordította az ég felé. De szent Cecilia bizonyára megvetéssel fordult el ettől a hebehurgya muzsikától és kis felhővattákkal bedugaszolta a fülét. A jég időnként megreccsent, s ilyenkor a cigány rémülten keresztet vetett magára a cimbalomverővel. Kancsalsága talán épp a sok kontárkodásból eredt: nem lehet évek során át büntetlenül olyan hangokat leütni, melyek ellenkeznek a harmóniával... Mindenki mulatott rajta, hogy a cigány milyen kutyaszorítóba került. Csak a vastag, fehér kendőkbe bugyolált új menyecske nézte sajnálkozva a szerencsétlen flótást. ő szívesen vállalta volna a veszélyt." Vissza