Géppisztoly a kézben

Fülszöveg

R. Kalcik és V. Janecek műve a csehszlovák határőrség megalakulásának, kemény harcainak hiteles történetét eleveníti fel. Az 1948-as év Csehszlovákia történetének egyik legizgalmasabb, sorsdöntő szakasza. A forrongó, drámai feszültséggel terhes politikai légkörben különösen fontos feladat hárult a határőrségre.
"Virradatkor a csatárlánc megindult. Lassan, nehezen haladtak a vastag hóban. Helyenként állati nyomokat fedeztek föl, mást semmit. Chrasták egészen a szélén ment Mrázekkel és Vilémmel.
- Mit is csináltak volna itt egész éjszaka azok a fiúk - dohogott Vilém. - Ha csak el nem aludtak valamelyik vadetetőben.
Védova törzsőrmester a csatárlánc közepe táján taposta a havat, néhány lépésnyire a zászlóstól. Kissé jobbra fordult, az erdei úton. Éppen át akart szaladni a kis patak fölött korhadt hídon, amikor alatta lámpaelemet pillantott meg. Lehajolt, fölemelte és körülnézett. Feltétlenül erre jártak. Valamelyikük elveszítette, amikor átugrott a hídon, vagy megcsúszott rajta. Vévoda észrevette, hogy egyedül maradt, a többiek még figyelmesebben ment tovább az erdei úton, amely pár lépés múlva hirtelen balra kanyarodott.
Dermedten megtorpant. Előtte az erdei úton feküdtek azok, akiket megkerestek. Megrázkódott, aztán közelebb lépett. Ők voltak. Az egyik a hátán hevert, a másik mellette, az oldalán. Arcukat hó borította. Halottak, értette meg Vévoda. Kiáltanai akart, de elakadt a hangja. Végre összeszedte magát és beleordított az erdő csöndjébe.
- Ide hozzám! Ide hozzám! Itt vannak!
Hallotta a saját hangját, de idegennek érezte. Hátralépett és kibiztosította a géppisztolyát. Mellette megreccsent a bokor és valaki rákiáltott.
- Mi van? Mit üvöltesz?
Apó volt. Vévoda megragadta a köpenye ujját.
- Ne menj közelebb, Jarda. Látod őket? Ott vannak.
- Úristen! - lihegett Apó. - Ők azok. Hogy történt ez, Karlik zászlós? Karlik zászlós!?...
A csatárlánc minden oldalról feléjük csörtetett." Vissza