Rudolphias, az az a' Habsburgi I. Rudolf császár' viseltt dolgainak egy része

Előszó

A' Magyar Arion után tsak hamar, itt van ismét egy új verses Munka - Rudolfiás. - Én úgy irtam mint Epopeiat; - a' mások' szeme előtt Poéma lessz-e? vagy Historica? vagy Román? nem tudom. - Nékem mind-egy, akarmi legyen: mert abban a' tudományos tekintetben vévén a' dolgot, mellyben (minden más mellyékes ki-nézések nélkül) köteles venni, a' ki itélő Birája akar lenni verses munkámnak, nem annyira tettem én tárgyúl magamnak az Epopeia' belső alkotmányját, mint a' kötött beszéd' érdemét. A' történetek' öszve rakásában nem tettem akkora ugrásokat, mint az Odyssea, vagy Aeneis, vagy Henrias; - tsak ollyan formákat mint az Illiás: a' festésekben is elkerültem az ollyan erőltatéseket, a' millyenekért korbátsolja Plátó Homért, a' kinél nevetnek is az Istenek, sirnak is, sőt jajgatnak; a' halandó Diomedes meg-sebesiti a' halhatatlan Venusnak kezét és Mársnak hasát; sőt abban is, a' mit az Oskolákban Ornáta Syntaxisnak neveztünk, nem merem Rudolfiásomat öszve mérni vagy Máróval vagy Voltaireval; hanem a' magyar nyelvnek, az illyen nemű versek' irására is, alkalmatos volttát akartam megpróbálni egy jókora hosszú Poemában, melly a' mellett hogy historiai bizonyságokkal támogatható történetet foglal magában, többféle és pedig magasabb tudományokba bele vág, és még is, ha a' Lexiconja nem mindenütt is, de a' Grammatikája Magyar. Szükség mindazáltal ezen Poemának belső valóságárúl is valamit útasitásúl előre botsátanom, mindekelőtte formájárúl, vagy külső ruházatjárúl valamit szóllanék. Vissza