Indiai történetek I.

Előszó

Részlet a könyvből:
Lispeth
A dombvidéki Sonoo-nak s feleségének, Jadeh-nek a lánya volt. Egy évben nem termett tengerijük, s egyetlen mákföldjükön, Kotgarh-tót oldalvást, épen a Sutlej völgy fölött, két medve ütött éjjeli tanyát. így aztán jövő tavaszszal felvették a keresztséget s bevitték a missióba kis babájukat is, hogy keresztvíz alá tartsák. A kotgarh-i tiszteletes "Elisabeth" névre keresztelte, a mit a dombvidéki vagy pahari tájszólás „Lispeth"- nek ejt.
Egyszer ott járt a kolera a Kotgarh-völgyben s elragadta Sonoo-t és Jadeh-et. Lispeth félig szolgálónak, félig társalkodónőnek az akkori kotgarhi tiszteletes asszony házába került. Ez a morva hittérítők uralma után történt, mikor Kotgarh, „az északi dombvidék királynője", nem feledte még el egészen régi czimét.
Vajjon a kereszténység vált-e Lispeth javára vagy népének istenei tettek-e meg érte minden tőlük telhetőt, nem tudom; de annyi tény, hogy nagyon kedves lány lett belőle. S ha egy dombvidéki lány kedves, bátran megtehetünk érte akár ötven mértföldnyi rossz utat is, csak hogy megláthassuk. Lispethnek görög arcza volt, olyan, a milyet az emberek gyakran szoktak festeni, de nagyon ritkán látnak. Halvány, elefántcsont színe volt, s fajához képest rendkivül karcsu növésü. Szeme bámulatba ejtett. S csak ne hordta volna azokat a rettenetes perkálruhákat, melyekért élnek-halnak a missiókban: váratlanul találkozva vele a domboldalon, azt hitted volna, hogy a rómaiak Dianáját látod vadászatra menni a maga valóságában. Vissza