Ruhaipari anyag- és áruismeret

Előszó

Textíliákat már a történelem előtti időkben is készített az ember. Sok ezer éven át lassan fejlődött ez a mesterség: az ókori indiai, egyiptomi, görög, de különösen a kínai rabszolgatársadalmak emlékeiben a textiltermékek az anyagi kultúra magas színvonaláról tanúskodnak. Az utolsó néhány száz év alatt pedig a nagyon lassú és nehéz kézi munkából hatalmas, gépesített, egyre inkább automatizálódó, tömegtermelő ipar fejlődött ki, A fonodákban előállított fonalakból ruházati és más célokra használt textilméterárukat, idomdarabokat, kelméket készítenek. A kelméket három alapvető csoportba lehet sorolni: szövetek, kötött kelmék és nemszőtt textíliák. Az emberiség igényeinek megfelelően a textíliák előállított mennyisége évről évre növekszik. Jelenleg a textiltermékek nagy részét szövéssel állítják elő, de a felsorolt csoportokon belül ugrásszerűen fejlődik a kötött, valamint a nemszőtt kelmék termelése. A különféle textilfelületek azonos felhasználási területen rendkívül eltérően viselkedhetnek. Ez az eltérés függ a felhasznált alapanyagtól és az előállítás módjától. A szövetet és a kötött kelmét összehasonlítva alaposabb elemzés nélkül is a következők állapíthatók meg: A szövetek két fonalrendszerből, az egymást merőlegesen keresztező lánc- /1/ és vetülékfonalakból /2/ állnak, /1. ábra/. A lánc- és vetülékfonalak kereszteződésének módja és elhelyezkedésük sűrűsége eredményezi, hogy a szövetek a kötöttárukhoz viszonyítva általában merevebbek, ezért a szövött ruhadarabok nem simulnak a testhez. Vissza