Gulag

Fülszöveg

Rupert Rafael (1910-1996) ügyvéd, a két világháború közti időszak ismert ellenzéki politikusának, Rupert Rezsőnek a fia. 1947-ben tartóztatták le Magyarországon kémkedés vádjával, majd átadták a szovjet hatóságoknak. 1948 áprilisában Badenben huszonöt év kényszermunkára ítélték, és deportálták a Szovjetunióba. 1955 novemberéig raboskodott, majd hazaengedték, de Magyarországra érve ismét bebörtönözték, végül 1956 októberében, a Forradalom kitörése előtt néhány nappal szabadult. November közepén Ausztriába, majd Angliába menekült. Naplója először Londonban jelent meg 1963-ban angolul. Magyar kiadása mostanáig váratott magára.
"Az egyik vallatóm az örök hóban folyó életről beszélt és a távol-keleti Kolima aranybányáiról, milyen reménytelen a helyzet az erdőgazdasági táborokban, több ezer kilométerre a civilizációtól. A kimerítő munkáról a hatalmas kontinensen keresztülnyúló vasútvonalakon, és a halált hozó csatornaépítésről. Végül leírta, milyen az élet a koncentrációs táborokban, ahol a rabok élnek.
Elmondták, nincs remény a szökésre. Az ott lakók még tizenöt vagy húsz évig is emberi lények maradnak, akik képesek szenvedni, és elviselni a nehézségeket. Milyen buták voltak a németek, hogy megölték foglyaikat! A Gestapo bolond módon kínozta őket, gyakran halálosan.
- Nevetséges! - mondta a kihallgatóm. - Mi dolgoztatjuk a foglyainkat. Minek megölni őket? Életük utolsó pillanatáig képesek dolgozni - és nekünk dolgoznak. Ha már semmit sem tudnak dolgozni, akkor meghalhatnak." Vissza