Ruszin-Magyar Igetár

Előszó

Hodinka Antal és a görög katolikus egyház

A tisztelt Olvasó a nyíregyházi Görögkatolikus Hittudományi Főiskola kiadványát tartja kézben. Mi késztett bennünket arra, hogy itt, a Hajdúdorogi Egyházmegye központjában kiadjuk Hodinka Antal ruszin-magyar igetárát? - Mindenekelőtt a szerző és egyházunk történetének szoros összefonódása. Hodinka felvidéki görög katolikus papcsaládból származott, életútja az itt élő nép sorsának - tehetségének, életerejének, ugyanakkor agyonhallgatásának és semmibevételének is - megjelenítője, hiszen a sztálini rémuralom alatt és azt követően éppúgy „damnatio memoriae"-re ítélték a neves történészt, mint ahogy nemlétezőnek tekintették a Szovjetunióban a görög katolikus egyházat, sőt az azzal bensőséges sorsközösségben élő ruszin népet is. Talán az is jelkép tehát, ha a kárpátaljai görög katolikus egyház „feltámadásával" egy időben kezdődhet el (reményeink szerint) a Hodinkareneszánsz.
A szerző műveinek újra-felfedezése annál is inkább a mi feladatunk, hiszen Hodinka egyházmegyénk elődjének, a munkácsi egyházmegyének volt papnövendéke, kutatásainak jelentős részét ezen egyházmegye történetének feltárása képezi (vö. A munkácsi görög katholikus püspökség története, Budapest, 1909. és a Munkácsi gör. szert, püspökség okmánytára, 1458-1715. Ungvár, 1911. c. kiadványait), sőt a Hajdúdorogi Egyházmegye történetében is jelentős szerepet játszott, főleg a MAGOSZ szellemiségének megalkotásával és a görög katolikus lapokban közreadott számtalan cikkével, írásával. Tudományos munkásságával előfutára volt hittudományi főiskolánknak is, és ma is példája lehet annak a szellemi erőfeszítésnek, aminek bennünket kellene jellemeznie.
Munkássága annyiból is aktuális mai görög katolikus egyházunk számára, hogy annak a kelet-európai térségnek a szellemi egységében gondolkodott, ahol nem volt különbség magyar, ruszin, szlovák vagy román között. Ma talán a mi közösségünk építheti tovább ezt a lelki egységet. Apró, de fényes jele ennek az, hogy éppen nyíregyházi papnevelő intézetünk az, amely ebből a keleti régióból épségben megmaradt az utóbbi évtizedek viharai ellenére, és mint „egyházmegye közi szeminárium", fogadott be már eddig is növendékeket Kárpátaljáról, Szlovákiából, Romániából, és reméljük, még ezután is betöltheti ezt a „híd-szerepet". Vissza