Sziget jelzőtűz nélkül

Fülszöveg

Peenemünde... egy kis sziget a többi között a Balti-tengerben. A parton dűnék, móló, itt-ott nádas húzódik végig a lapályos részeken. Egy kis sziget a többi közül... Vagy mégsem? A második világháború idején itt készítette a náci hadvezetés a legnagyobb titokban a "háború kimenetelét végérvényesen eldöntő" úgynevezett "csodafegyvert". Ekkor ötezer ember dolgozott itt a V-fegyverek megalkotásán. Tudósok, mérnökök, munkások, katonák és női segéderők. Milyen emberek voltak ezek? Mit éreztek, mit gondoltak, miközben teljesítették feladatukat? Ezekre a kérdésekre kíván feleletet adni az írónő, aki maga is közéjük tartozott, együtt élt velük, belülről és legszemélyesebb tapasztalatokból ismerte őket. Nem a főkolomposokat, Hitlert és környezetét, hanem azokat, akik öntudatlanul vagy gépiesen, becsvágyból vagy félelemből, lelkesen vagy fogcsikorgatva, megszállottan vagy cinikusan, egyetértően vagy megalkuvásból a fasiszta célok szolgálatába szegődtek. Kraft, éppen mert nagyon közelről látta őket, ismerte törekvéseiket, cselekedeteik indítékait, észrevette, hányféle emberi sors rejtőzik e látszólag egynemű, zárt közösségben. Regényében imponáló sokoldalúsággal tárta fel nem csupán a "sziget", hanem ezen keresztül az egész náci Németország "belsejét". Az egyre inkább összeroppanó Németországban a V-rakéta elsősorban a propaganda eszköze. Ekkor már csak a "csodafegyverben" bízik a fasiszta hadvezetés és minden eszközzel sietteti a rakéta előállítását. Aztán a front túlságosan közel kerül Peenemündéhez, s a gyártóművet és a technikai személyzetet Németország mélyébe telepítik át. De ez már a vég. A felbomló "harmadik birodalom" kaotikus zűrzavara, s a drezdai bombázás infernói képe méltó záróakkordja a regénynek. Az írónő pátoszmentes egyszerűséggel vall a felelősségről és az öntudatra ébredésről. Mindenekelőtt ezért sikeres vállalkozás, a német önismeret jelentős regénye a "Sziget jelzőtűz nélkül". Vissza