Utóférfiak

Előszó

Részlet:
"1.
Az első férfi, akiről a különbnél különb férfiak e sorozatában írni fogok, macska volt. Mindenki azt gondolhatná, hogy persze, kandúr, pedig nem, egy zöld macska volt, metsző tekintetű, sűrű, rövidre nyírt bajszú macska. Huszármacska, fura vágyakkal, melyeket el is mesélt nekem, ahogy ott álltunk a pavilon lépcsején. Meleg volt a hangja, kissé rekedtes is a sok cigarettától, egy félig porosz, félig lengyel százados hangja. Alacsony volt, halkan, ringatózva járt, szeme enyhén megduzzadt a sok alkoholtól, pont mint egy vidám békáé. Hát ezért tetszett ő nekem: macska is volt, meg békuci is. Közénk tartozott ez a férfi, közénk, nők közé, majdnem olyan volt, mint mi: nem veszítette el fiús érzékenységét, nem vágyott arra, hogy másik férfival egyesüljön, hogy magához hasonlóval gyakorolja a szexuális élvezeteket. Soha.
A nőket meleg gömbölydedségeknek nevezte, és megtanulta a cirógatások ízét. Hogy mi a nő mint meleg gömbölydedség, nem tudtam, de tetszett, ahogy a szót kiejti a száján. Lassan beszélt, megrágta a szavakat, mint a halvát, tempósan nyeldekelte őket. Így támadt az ötletem, hogy a férfiakról írjak. Mert arról kezdett nekem akkor mesélni, hogyan szeretett volna nő lenni egy napig. Hogyan áldozott volna egy egész napot az életéből, hogy megtudja, milyen érzés, ha ott lent, a nyílások folyik a vére, milyen vér is az, és honnan is folyik kifelé. Nagyon kötődött a mi női életünkhöz, gyöngéden és vidáman, mert, mint már mondtam, macska volt." Vissza