A bányánk

Előszó

Részlet a könyvből:

A völgy
1849

Márk a hegy csúcsán ült és reggelizett, nem törődve a finoman szitáló tavaszi esővel, összehajtogatta a barna papirost és óvatosan követ tett rá, majd megszólalt: Van-e elég ennivalótok?
A nyugati lejtőn fekvő tölgyes bokraiból egy hang felelt. Igenis, uram. Stone Márk elővette pipáját. Ha gondolkodni akart, dohányzott; dohányzás nélkül époly kevéssé tudott mélyen gondolkodni, mint evés nélkül élni.
Lábainál terült el a Wyoming völgye. A szemközt fekvő, hullámszerűen emelkedő hegygerinceket részben eltakarták a mélyen úszó felhők; közvetlen környezetét is elborította a korai tavasz enyhe köde. A közeli lejtőn a levelek mustárszínűeknek látszottak, friss zöld csak itt-ott mutatkozott. De lent a völgyben már minden zöldelt, s a zöld szín kékesebb zölddé vált, majd ibolyába hajolt a szemben levő hegyoldalon, mely kiemelkedett az alatta hosszan elnyúló felhőkből.
A két fiú sokszor kikukucskált a bokrok közül, hogy lássák, mennyire van Márk a pipájával és összeszedték gazdájuk holmijait, hogy hívására rögtön készen álljanak.
Hozzátok ide az utolsó mintát, - búgott hirtelen felülről a mély orgonahang. A nagyobbik odavitte és nézte gazdáját. Stone Márk alaposan megszemlélte a nagyítóüvegen át a fénylő fekete tárgyat, miközben ide-oda forgatta. Majd lassan megcsóválta a fejét.
Ez nem valami gazdag telep - mondta. Vissza