Hajó

Előszó

A hajó
vízi jármű, szimbolikus jármű (az égitesteket, főként
a Napot viszi keresztül az égbolton; a halottakat szállítja
a túlvilágra). Az utazó, a kaland, a felfedezés, az élet,
az életen való biztonságos átjutás szimbóluma. Lunáris
princípium (a védelem megtestesítője, az anyaméh, a
bölcső megfelelője).
A hajó (bárka, csónak, ladik, tutaj) összekötő a föld
és a víz, a véges és a végtelen, az élet és a halál között.
Közlekedési eszközként talán az első az emberiség
kultúratörténetében. Mint szimbolikus jármű, egyrészt
az életutat utazásként jelképezi, másrészt a halottakat
szállítja át a túlvilágra, harmadrészt az égitesteket viszi
keresztül az égbolton (főként a Napot és a Holdat). A
hajó fő elemei: a tat, az orr és a hajótest szemantikai egy-
séget alkotnak a kozmikus ciklus fázisaival, a napnyugtá-
val s napkeltével, a halállal s a feltámadással.
Már az új kőkori megalitok falain gyakran láthatók
bekarcolt ábrázolások: valószínű a halottak szigetére
biztosították a szimbolikus átmenetet.
A bronzkor skandináv sziklaképein sílécre emlékez-
tető kettős tőkével ábrázolt hajók kozmikus folyamatok
tükörképei (pl. Almgrenből). Más bronzkori sziklaraj-
zoknak is gyakori eleme a halottak lelkét vivő hajó,
felidézve a koporsó képét, mely felfogható a túlvilági lét,
az újjászületés kapujának. Baldr ifjú isten testét csó-
nakban égetik el, halála mintegy előjele az istenek és az
egész világ pusztulásának. A holtak körméből készült
hajó a naglfar, ezen jönnek fel a holtak birodalmából a
világvége előtt a halottak, hogy részt vegyenek a nagy
eszkatológikus harcban az istenek oldalán. A tunguz sá-
mánok egyes öltözetein csónakábrázolások láthatók,
mert ezeken utaznak jelképesen az alsó világba.
A sumér-akkád Úr-sanábi, az alvilági révész kíséri a
holtak lelkét, szeli át csónakjával a folyót, amely az élők
és a holtak közti határt képezi. A világóceán és a föld-
alatti édesvizek ura, Enki, egyben a legősibb sumér kul-
turális központ, Eridu város főistene teremtette az em-
bereket. Egy asszír dombormű pontosan megőrizte a
hosszúkásra formált bambusz guffa alakját, melyen az
Eufráteszen hajóztak. Egy kaldeai pecséthengeren Sin
holdistent ábrázolják, amint bárkáján csillagalakzatok
között siklik. Egy Kr. e. kb. 2800-ból származó pecsét-
hengeren Tammuz isten tiszteletére kultikus körmeneti
hajó látható Eridu városából, Kr. e. 3500 körüli időből
maradt fenn hajómodell. A tavaszünnepen a babilóniai
főistenné vált Mardukot ugyanúgy bárka hordozta, mint
a kisázsiai Attiszt az isten feltámadásának ünnepén, vagy
mint az egyiptomi Amont a luxori templomba vezető kör-
menetben. Hajóábrázolást már egy predinasztikus kor-
ból származó sírból is ismerünk, felsőegyiptomi agyag-
edényről Kr. e. 3000 tájáról, s egy szakkarai sírból (Kr. e.
2500 körül). Kr. e. 2000 körüli időből már vitorlás hajó-
modellek is előkerültek sírokból. Hatsepszut istennő
templomának Deir-el-bahri falán expedíciós hajói
láthatók.
Az egyiptomiak hite szerint főistenük, a sólyomfejű
emberként fején napkoronggal ábrázolt Ré napbárkáján
kering a világ körül, minden nap a Mendzset bárkán szeli
át az ég óceánját. Az égi Níluson hajózva fényt hoz a föld-
re, éjszaka áthalad a holtak birodalmán, az alvilági
Níluson, átszáll éjszakai bárkájába, a Meszektetbe, meg-
küzdve a sötétség erőivel. Számos sírkamra festmény őrzi
Ré alakját a napbárkán (pl. Kr. e. 15. sz.; 19. dinasztia,
Vádi-esz-Szebua; hajó napbárka, benne az anhot kezé-
ben tartó sólyomfejű Hórasszal stb.). Fia, Behdeti Hó-
rusz csónakon kíséri a Níluson hajózó Rét és legyőzi a
főisten krokodillá és vízilóvá változott ellenségeit.
Vissza