S nem törődtök vele, a holnap mit őröl...

Fülszöveg

Kisebbségből kisebbségbe - akár ezt a címet is adhattuk volna történelmi olvasókönyvünk záró kötetének, hiszen a délvidéki magyarság a trianoni és a párizsi békekonferenciák közötti alig több mint negyed évszázad alatt kétszer tapasztalta meg a nemzeti kisebbséggé válás és az azzal együtt járó szinte teljes egyéni és kollektív jogfosztottság állapotát.
Az 1920. június 4-én aláírt békediktátum nem hagyott kétséget afelől, hogy az önrendelkezési jog wilsoni elvei valójában csak paravánul szolgálnak a győztesek hatalmi és területi ambícióinak elleplezésére.
A szovjet hadsereg 1944. őszi előretörésével új helyzet állt elő. Október 4-én a magyar honvédség hozzálát a Bácska fokozatos kiürítéséhez. Megkezdődik a német lakosság egzodusa, de az elmenekülő magyarok száma is jelentős: megközelíti a hetvenezer főt! A partizánok által elfoglalt településeken esztelen vérengzés kezdődik, melyet részben a bosszú motivál az 1941/42-ben a magyar honvédség és karhatalom által véghezvitt atrocitásokért, részben pedig, felsőbb utasításra történik a partizán alakulatok és az OZNA szervezésében a magyar lakosság megzabolázása és teljes megtörése érdekében. Hogy azután hamarosan felmerüljön a lakosságcsere, illetve a magyarok kitelepítésének gondolata is - amely végül mégis meghiúsul.
... Több mint fél évszázad távlatából - ám egy újabb háborús konfliktus tőszomszédságában - mi mást mondhatunk, mint azt: reméljük, hogy végérvényesen! Vissza