Előszó
Részlet:
"Új Ábel
Anyám, kegyelmed özvegyasszony,
És szűken van a kenyerünk,
Azért én lássa, nem panaszlom,
Hogy Káin együtt él velünk.
Kegyelmed gyermekül fogadta,
Bár nem kegyelmed...
Tovább Előszó
Részlet:
"Új Ábel
Anyám, kegyelmed özvegyasszony,
És szűken van a kenyerünk,
Azért én lássa, nem panaszlom,
Hogy Káin együtt él velünk.
Kegyelmed gyermekül fogadta,
Bár nem kegyelmed szülte őt;
Legyen testvér az Istenadta,
Ha ős törzsünkkel összenőtt.
De kikesergem a világba,
Jószívem hozzá mindhiába,
és velünk él bár egykenyéren,
Nekem e Káin nem testvérem.
Anyám! E Káin csúf szokásból
Minden dolgomba belegázol;
Játékban, utcán, kint a páston,
E Káin sohse fogja pártom;
A taligánkat sohse húzza,
Mikor meg tolná, visszahúzza.
Zsebemből kicseni a gombot,
Tarisznyámból a kenyeret -
Amit én gyűjtve összehordok,
Ő széjjelszórja a kinevet;
Más kedvét ellenemre rámuszítja
S örül, ha folyni látja vérem -
Nékem e Káin nem testvérem!"
Vissza 
