Napverés egy sírkövön

Fülszöveg

A költőnek már egy éve sem volt hátra: csakhamar munkaszolgálatosnak hívták be, s iszonyatos szenvedések után 1943. február 27-én egy ukrajnai faluban olasz fasiszta katonák agyonlőtték. Salamon Ernő költészetében a két háború közti erdélyi proletár-élet, munkásmozgalom nyer irodalmi polgárjogot: az avantgarde lázaitól átfűtött, de a népköltészet ihletését és a József Attila-i világlátást is magába olvasztó verseiben a gyergyói fűrésztelepek soknemzetiségű szegényeinek nyomora, kiszolgáltatottsága csakúgy hangot kap, mint a sztrájkok, tüntetések pátosza. A költő lírája később új színekkel gazdagodik: egyrészt egy nagy szerelem és a társtalálás boldogságának sugárzó himnuszaival, dalaival, másrészt a háború iszonyatában egyre erősödő haláltudat komor, énekeivel. Salamon Ernő, noha tehetségét, erkölcsét Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, Déry Tibor, Gaál Gábor becsülte nagyra, még ma is méltatlanul kevéssé ismert költőink közé tartozik.
"Még csak harmincadik évemet töltöttem be, és máris végrendeletem írásához látok, mert a halál leadta első jeleit - írta 1942. május 26-án, Marosvásárhelyen kelt Végrendelet-ében Salamon Ernő. - Egyik éjszakán, először életemben, megrohant a félelem, hogy megáll a szívem. Nem a haláltól félek. Aki annyi ideje vágyik valami kis önfeledtségre, aki úgy szeretnek, ha nem többet, legalább egy órákig ájultan feküdni - az nem félhet attól, hogy pihennie lehet. De a kötelességemet akarom teljesíteni. Rendben akarok hagyni mindent magam után. Legelsőbben, hogy amit az élet szertefújt vagy ezentúl szór még széjjel, én összeöleljem. Nem tiltakoztam soha az ellen, hogy magányosan, ismeretlenül, pusztán önmagam előtt kellett pályámat megfutnom, hogy nem vagyok utolsó a költők között, és ezt senki sem tudja. Férfihez, nemes öntudatú emberhez méltónak tartom, hogy sorsa - akaratán kívül is - összefonódjék azokéval, akik egyedül fontosak számára a világon. Ne ismerjenek, amíg a dolgozók ismeretlenségben tengődnek; ne érjen be az én munkám, míg az ő munkájuk be nem érik. De az akarom, hogy életművem tanúm legyen. Aki kezébe veszi majd versemet, érezze, hogy jogom volt büszkén viselnem a száműzetést." Vissza