Előszó
Részlet:
"Panelház földszintjén tenyérnyi szoba szabja meg Patay Éva életterét. A széles ablakon bezúduló fény "staffelájra", készülő képre esik. A kilátás elég vígasztalan. Szél kergeti a megbolygatott futóhomokot. Száraz kórók hajladoznak. A télvégi pocsolyákban toronyházak elmosodó képe remeg. Varjak sötét árnyai imbolyognak fehér-szürke párákban. A vasút acélegyenesén tehervonat döbörög. A szomszéd szobából lágyan hajló fuvoladallam szűrődik át a beton pórusain.
Öreg bútorok, polcok, sárgult fényképek - az időbe vesző ősök, rokonok arcmásai -, könyvek, vázlatlapok, a falnál alapozott táblák. Megszokott kép idős művészek műtermében.
Tekintetünket nem is a nyolc évtized rekvizitumai, hanem a szimbólumerejű, befejezett kép ragadja meg. Széles vízen különös hajó hányódik. Az egekbe szúrt árbóc körül furcsa "vitorlák" piramisa emelkedik: festmények tömegétől roskadozik a látomás-hajó. Víz fölé hajló tatján a festőnő törékeny, sokszor látott, kérlelhetetlen őszinteséggel megfestett alakja egyensúlyoz. Hatalmas rúddal kormányozza rakományát a kéklő vízen a távoli még kékebb partok felé."
Vissza 
