Fülszöveg
"A forradalom után nem lesznek órák; mindet összetörjük. Az óra szót töröljük szótárainkból. A forradalom után nem lesznek születésnapok. Minek? Újjászületünk, mindannyian, attól fogva életünk végéig a Könyörületes Isten szemében mindannyian egyidősek leszünk. Elhallgat, mert alant eljött a nagy pillanat: az ostromlók a puskásokhoz értek. Most elcsendesedtek a puskák: az emberek végtelen sora, a felkelt tömegek óriáskígyója bekeríti, átöleli és kiszorítja az őrökből a szuszt, fegyvereikbe a halálos keleplést belefojtja. Az Imám mélyet sóhajt.
-Elvégeztetett.
A palota fényei kihunynak, amint a tömeg közeledik. Az emberek ugyanolyan hengerlő sebességgel jönnek, mint azelőtt. Akkor irtózatos hang emelkedik az elsötétült palotából: magas, éles, átütő jajveszékelés, ami aztán üvöltésbe mélyül, ordításba csap, harapós hullámai meglovagolják a levegőeget, a város minden repedésébe befeszül. Aztán mint valami tojáshéj, megnyílik az aranykupola, kiröppen belőle a feketén fénylő, fekete...
Tovább
Fülszöveg
"A forradalom után nem lesznek órák; mindet összetörjük. Az óra szót töröljük szótárainkból. A forradalom után nem lesznek születésnapok. Minek? Újjászületünk, mindannyian, attól fogva életünk végéig a Könyörületes Isten szemében mindannyian egyidősek leszünk. Elhallgat, mert alant eljött a nagy pillanat: az ostromlók a puskásokhoz értek. Most elcsendesedtek a puskák: az emberek végtelen sora, a felkelt tömegek óriáskígyója bekeríti, átöleli és kiszorítja az őrökből a szuszt, fegyvereikbe a halálos keleplést belefojtja. Az Imám mélyet sóhajt.
-Elvégeztetett.
A palota fényei kihunynak, amint a tömeg közeledik. Az emberek ugyanolyan hengerlő sebességgel jönnek, mint azelőtt. Akkor irtózatos hang emelkedik az elsötétült palotából: magas, éles, átütő jajveszékelés, ami aztán üvöltésbe mélyül, ordításba csap, harapós hullámai meglovagolják a levegőeget, a város minden repedésébe befeszül. Aztán mint valami tojáshéj, megnyílik az aranykupola, kiröppen belőle a feketén fénylő, fekete szárnyú mitológiai emberalak, haja szabadon száll, olyan hosszú mint az Imámé, csa az fehér, emez meg fekete: Al Lat - érti meg Gibreel. - Elhagyta Ayesha porhüvelyét.
- Öld meg! - parancsol az Imám."
A Sátáni versek 1988-as megjelenése óta a szólásszabadság jelképe. Számos kiadást ért meg, népszerűsége mindmáig töretlen, ami azt bizonyítja, hogy nem botránykönyv, és nem istenkáromló fertelem, hanem a 20. század megkerülhetetlen, rendkívüli jelentőségű irodalmi alkotása.
Valójában miről is szól a híres Sátáni versek?
Arról, hogy a jó és a rossz édes útitársak, elválaszthatatlan kebelbarátok. És arról, hogy a világ korántsem fekete-fehér, igen-nem. A fátyolról, mely mögé halandónak nincsen betekintés. A vallás zászlaját alantas indokokból lobogtatókról. A véres komolykodókról. Arról is, hogy ha létezik pokol, tömve van az Isten nevében acsarkodó, gyilkos indulatú fanatikusokkal, és hogy ánnadó csúcsforgalom van a jó szándékkal kikövezett széles utakon. Szól a keleti és nyugati világ közti vergődésről, az egyéniség tehetetlen dühű feszengéseiről, de mindenek felett a megváltozó és átkozott, istenes, istentelen, kíngyönyörűséges szerelemről...
Vissza 
