Előszó
Érzések, nagy, szent érzések vezetik a tollamat, amikor e néhány sorban áldva áldott emlékednek adózom, Annie.
Könnyel a szememben, szeretettel a szivemben, hálával a lelkemben tekintek fel Reád,...
Tovább
Előszó
Érzések, nagy, szent érzések vezetik a tollamat, amikor e néhány sorban áldva áldott emlékednek adózom, Annie.
Könnyel a szememben, szeretettel a szivemben, hálával a lelkemben tekintek fel Reád, mialatt visszahozok imádságos érzéseket, felujitok régmult, napsugaras órákat. Hiszen a Te csipkéből, virágból, költészetből, szent áhitatból szőtt szép életed, hittel telitett lelked, szeretettől izzó szived a nagpsugár aranyában élő imádság volt e földön.
Szeretném ragyogó szinekkel a szivekbe irni képedet, közel hozni a lelkekhez kegyelmekben gazdag lelkedet, hogy minél többen megismerjék, megszeressék és kövessék azt és tudjanak élni a Te életedből. életedből, amely példány a gyermeknek, a fiatal leánynak, a jegyesnek, a hitvesnek, az özvegynek. példája a lángoló hitnek, a szent tűztől hevitett reménynek, a mindent átfogó szeretetnek. A Te mélységes vallásosságod, természetfölötti nagy hited, a megváltó zseretet útját járó jóságod volt itt a földön az a gazdag forrás, amelyből oly bőkezűen engedtél meriteni.
Szeretném, ha áldott emléked betöltené kedves testvéreim és olvasóim lelkét is és közelhozná szivükhöz a Te alázatos szivedet, kegyelem ajándékaival teljes, áldozatos életedet, az életszentség aureolájától sugárzó alakodat, amely előtt imára kulcsolódik a kezem.
Vissza