Sámuel I. könyve

Előszó

Sámuel első könyve, Izrael történetének, ill. a megváltás történelmének egy fontos részét tárja elénk: A bírák kora utolsó szakaszát és a királyság kialakulását, valamint első szakaszát. Az idők végéig érvényes tanulságokkal szolgál Krisztus egyháza számára is ennek az időszaknak a története.
Három fontos bibliai személy áll e történelmi korszak középpontjában: Sámuel, Saul és Dávid. Élettörténetük tele van mindenki számára szóló, mélységes lelki tanításokkal. Drámai eseménysorozat, csodálatos lélekrajzok, amelyek alapvető törvényszerűségekre világítanak rá - így lehet a leginkább jellemezni Sámuel I. könyvét.
Nemcsak a felnőttek, de az ifjúság és a gyermekek számára is nagyon értékes és érdekes ez a bibliai könyv. Különösképpen ajánljuk ezeket a bibliatanulmányokat az ifjúság figyelmébe. A nagy ellenség sok tőrvetését kikerülhetik és áldott eszközökké lehetnek Isten kezében embertársaik szolgálatára, ha még felnőtt életük kezdetén megismerik és szívükbe fogadják e bibliai könyv lelki tanításait.
Sámuel I.-II. könyve szerzőjéről semmi bizonyosat nem tudunk, azon túl, hogy nyilvánvalóan láthatóak az ihletettség jelei a könyvön. A hitbeli igazságok mély értése, az elrejtett belső összefüggések biztos látása hatja át az egész írást. Az igazság és szeretet Istenének állandó jelenlétét érezzük, miközben átéljük könyvben leírt történéseket.
Bizonyosra vehető, hogy a Sámuel által alapított próféta-iskolák körében örökítették meg Izráel népe történelmét, mint a megváltás tervéhez tartozó szent történetet, az Isten által elhívott "szent emberek" (II: Pt.2:20-21.) Lehetséges, hogy Sámuel I.-II. könyve egyes részeit e korszak ismert nagy prófétái Sámuel, Nátán és Gád próféták jegyezték le. De akárkik voltak is, és akár egy, akár több szerző volt ennek az időszaknak a krónikása, annyi bizonyos, hogy egy látás, egy lélek hatotta át őket. Igaz istenfélelem, mély hit, a Szentlélek által nyert értelem és bölcsesség árad a könyv minden sorából.
Az egyes kérdések után hosszabb igeszakaszok vannak megjelölve sokszor, hogy a történeti elbeszélést folyamatosan, kihagyás nélkül nyomon kövessük. Zárójelben azonban mindig megjelöljük a legfontosabb kijelentéseket tartalmazó igeverseket, az adott szakaszon belül, amelyekre jó különleges figyelmet fordítani, és amelynek alapján a feltett kérdés megválaszolható. Vissza