A szegedi színjátszás krónikája

Előszó

Félre, kishitűek, félre!
Hiteles beszámoló a magyar vándorszínészet hősi korszakáról

Amikor híre ment, hogy komédiások érkeznek a faluba, megpezsdült az élet. A fiskális úr kardokat, kalpagokat és egyéb fontos „kellékeket" adott kölcsön, a csizmadiák JLhozták a céhpadokat, hogy legyen mire ülni a közönségnek, a muzsikus cigányok elővették hangszereiket és lázas hangolásba kezdtek... De legfőképpen Kökényesi István fuvaros és gazdálkodó házatáján volt nagy a sürgés-forgás, mert náluk lesz az előadás a színben, mégpedig Bátori István szomorújátéka.
Kökényesi István lovaival és ökreivel együtt egész nap dolgozott, lótott-futott, mert nem csak a komédiásoknak készítette elő a terepet, hanem végeznie kellett az éppen soros napi munkáját, amit a föld és az állatok követeltek, és nem csak a maga gazdaságán munkálkodott, hanem másokén is, mert a környező falvakban bérmunkát is vállalt.
Kökényesiné meg a lánya összeszedték az összes tojást, ami csak föllelhető volt a gazdaságban, mert borral és rántottával szerették fogadni a színészeket, de mintha az ilyen ünnepi napokon a tyúkok is többet és vidámabban tojtak volna, előkészítették a vendégszobákat, tiszta ágyneműt húztak, noha volt a társulatnak olyan tagja, aki szívesebben aludt kint az istállóban, a szénában, a lovak társaságában...
Aztán - ahogy Szigeti József, a vándor színtársulat egyik fiatal színésze megírta naplójában -:"Este hat órakor kinyitottuk Thália templomát, és ajtaja elé fölállítok annak oltárát, melyre a müvészetimádó közönség fölrakhassa kegyes áldozatát. Állott pedig ezen oltár egy összekötözött lábú, rozzant deszkaasztalkából, és a reáalkalmazott nagy, kétfülű, kerek kosárból. Vissza