Sánta Ferenc művei I.

Fülszöveg

Felállt. A gomolygó por- és füstfelhőben, mely úgy vette körül, mint a tegnap esti köd, meginogva a lábain továbbindult. Karjai ismét széttárva, mint az előbb, ujjai felmeredtek fehéren a remegő levegőben. Háta mögött felgyúlt, égett a világ. Pernye és korom szállt mindenfelé, a porban és a füstben. Lába falak omladékain és törmelékén taposott tovább. Ment egy pillanatnyi megállás nélkül, tántorogva, bukdácsolva a romhalmaz között. Befordult a vendéglős utcájába. A házak némák voltak, az ablakok redőnyei lehúzva. Ide nem ért el a bombázás. Elhaladt a lehúzott rolójú vendéglő előtt. Amikor a maga utcájához ért, megállt és rámeredt az ismerős tájékra. Kezét a homlokához emelve, végighúzta rajta az ujjait. Egyenként, sorban nézte végig a házakat. A bombák robbanása egyre rázta, reszkettette a levegőt. De szeme előtt épen, csendesen álltak a házak. Csak az arrább lángoló tüzek fénye lengett, villant az ablakok üvegjén
Állt és nézte a házakat. Az utca kis fordulójában ott állt a... Tovább

Fülszöveg

Felállt. A gomolygó por- és füstfelhőben, mely úgy vette körül, mint a tegnap esti köd, meginogva a lábain továbbindult. Karjai ismét széttárva, mint az előbb, ujjai felmeredtek fehéren a remegő levegőben. Háta mögött felgyúlt, égett a világ. Pernye és korom szállt mindenfelé, a porban és a füstben. Lába falak omladékain és törmelékén taposott tovább. Ment egy pillanatnyi megállás nélkül, tántorogva, bukdácsolva a romhalmaz között. Befordult a vendéglős utcájába. A házak némák voltak, az ablakok redőnyei lehúzva. Ide nem ért el a bombázás. Elhaladt a lehúzott rolójú vendéglő előtt. Amikor a maga utcájához ért, megállt és rámeredt az ismerős tájékra. Kezét a homlokához emelve, végighúzta rajta az ujjait. Egyenként, sorban nézte végig a házakat. A bombák robbanása egyre rázta, reszkettette a levegőt. De szeme előtt épen, csendesen álltak a házak. Csak az arrább lángoló tüzek fénye lengett, villant az ablakok üvegjén
Állt és nézte a házakat. Az utca kis fordulójában ott állt a négyablakos, földszintes ház, középen a bolthajtásos kapuval. Hosszan nézte a házat. Aztán odalépett a sarokház falához, és a karjára hajtotta a fejét. Először halkan, aztán egyre hango-sabban zokogni kezdett. Lassan lecsúszott a fal mentén a földre, arcát a vakolathoz szorította, és szemeit a kis házra szegezve zokogott tovább
A repülőgépek elvonultak. Csak a távoli tüzek reccsenése hallatszott, és a beálló csendben felhallatszott Vecsés alól az ágyúk dörgése.
Sánta Ferenc Vissza