A csábítás fortélyai

Előszó

Részlet a könyvből:

Prológus

Greentree-birtok Yorkshire, Anglia 1826
Vivianna rémülten kapta szája elé vézna kis ujját, és félelemtől tágra nyílt szemmel intette csendre kistestvéreit. Maszatos, szív alakú arcocskájával és csapzott, göndör hajával úgy festett, akár egy riadt mókus. Két húga szutykos kis pofiját könnyek áztatták, ijedten egymásba kapaszkodtak, és még levegőt sem mertek venni. A hangok a tanyán túlról egyre közeledtek. Vivianna felismerte az egyik alakot. A bajuszos ember, aki már korábban is járt itt, belesett az ablakon, és megpróbálta kicsalogatni őket. A kicsi lány úgy félt tőle, mint a tűztől. A férfi többször is dühösen koppantott a botjával, végül a fejét csóválva elment. A három kislány riadtan bújt össze a hálószoba legtávolabbi, sötét sarkában. Vivianna, hogy felvidítsa testvéreit, mesét mondott három kislányról, akiket egy ördögien gonosz férfi és egy csontos arcú nő ellopott az édesanyjuktól, és messzire vitte őket. A történet nagyon hasonlított ahhoz, ami velük megesett, azzal a különbséggel, hogy Vivianna meséjében a három kislány visszakerült az édesanyjához, és minden jóra fordult.
- Én éhes - gügyögte Marietta, amikor Vivianna befejezte a mesét. Rakoncátlan szőke hajfürtjei égszínkék szemébe hullottak.
- Tudom, hogy éhes vagy, Etta - mondta neki a hatéves Vivianna szelíden. - De ma reggel már megettük az utolsó falat kenyerünket is. Majd kimegyek, és megpróbálok keríteni valamit. Vissza