Sarjadás

Fülszöveg

Az író - könyvéről:
Valamikor a harmincas években minden szombat délben pályaudvarra villamosoztam az iskolából, falura utaztam. Ez jelentette akkor nékem a különben pihenésre szolgáló hétvége és vasárnap: hallgattam a nép sirámait, együtt kínlódtam véle. Élményeimet "Viharsarok" című könyvemben foglaltam össze. Fiatal napjaim hagyományát folytatja a "Sarjadás", három esztendőn keresztül történt utazások, gyaloglások, falusi nappalok és esték sommázását adja. Az egykor önként vállalt szolgálat elve s törvénye kötelez, hogy sohase szakadjak el az élettől és a néptől. A mai faluban korszakot váltó dráma folyik, még egyszer, utoljára megmutatja arcát a múlt, és helyébe nyomul a jövendő. A tegnap még dermedtnek tetsző falu a történelem sodrába került, nem csupán viszonyai változnak meg, hanem a földet mívelő ember is. Ezt a pillanatot próbáltam papírra vetni, s mindenkfelett a most születő egységes paraszti társadalom típusai érdekeltek. Nem feledkeztem meg arról a hagyománykincsről sem, melyet feltétlenül át kell menteni a holnapba. Képet igyekeztem festeni a nékem annyira kedves sárközi tájról is. Az olvasó talán érzi majd könyvemben a nyári zápor csípős szagát, a ligetek esti, tiszta leheletét, s látja a "högy" szelíd vonulatát, a fehér présházakat, a bátai bor rubint csillogását. Igazságra és tárgyiasságra törekedtem, mégsem titkolom a földmíves néphez fűződő mély lírai viszonyomat. A családtag szívével írtam könyvem minden sorát. Az öregedő ember már nem csupán néz, lát s ítél, hanem búcsúzik is a földdarabtól, kit hazájának vall. Áldón, féltőn megsimogatja szemével. Vissza