Előszó
Nagytarcsa történelmének egy hiányzó láncszemét igyekszik pótolni a Sárközi Sándor által írt krónika, melyet a kedves olvasó a kezében tart. Tudniillik ez idáig Nagytarcsa településről több írás jelent meg, mely Nagytarcsa történetét, egyháztörténetét, néprajzát írja le. Ezekből megtudhatjuk azt is, hogy e könyv kiadása évében, 2002-ben az írásos feljegyzések alapján 700 éves Nagytarcsa. Ez a könyv ebből a 700 évből az utolsó 50 évet tekinti át, mégpedig nem a civil lakosság, hanem az itt szolgálatot teljesített katonák szemszögéből. Azt gondolom, az évtizedek óta nagy létszámban jelen lévő honvédség sok tekintetben meghatározó tényezője volt településünknek, és ma is az. Ugyanakkor az őslakosság erről a jelenlétről, annak szolgálati tartalmáról, történéseiről nem sok mindent tudott, és nem sok mindent értett. Most itt a lehetőség, hogy megismerkedjen vele, hiszen jelen könyv érdekes, humoros élményekkel, anekdotákkal fűszerezett olvasmányos krónika. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet elolvasásra, különösen az itt élőknek, hiszen egymás megismerése könnyebbé teszi egymás elfogadását. Talán választ kapunk arra, amit eddig a titok homálya fedett. Éppen ezért hiányzott egy olyan kiadvány, mely áttekintést nyújt mindannyiunk számára arról a szolgálatról, azokról a személyekről, akik a haza védelmében tevékenykedtek. Fontos, hogy a rendszerváltást követően a régi rossz beidegződések, - talán éppen azért, mert a megnyilvánulások nem voltak elég világosak és ismertek, megváltozzanak - ezért bizonyos szemléletváltásra van szükség minden területen, úgy a civil lakosság körében, mint a honvédség területén. Ez a könyv mindenképpen segítséget nyújt ebben. Végezetül Karinthy Frigyestől vett idézettel szeretném segíteni ezt a szemléletváltást. „Szemléletek. A katona azt mondja, polgár vagyok, a kereskedő azt mondja, fogyasztó vagyok, a gyermek azt mondja, apa vagyok, a kormány azt mondja, elégedett vagyok, az ellenzék azt mondja, elégedetlen vagyok. A suszter először a lábamat látja meg, a kalapos a fejemet, a manikűrös a körmömet, a hóhér talán a nyakamat. Hiába kapálódzom és ordítok: ember vagyok, élő ember, mit tesztek velem?
Vissza 
