Előszó
Részlet a kötetből:
"Érzelmeinket, tudásunkat, akaratunkat rendszerint a nyelvvel szoktuk kifejezni. A nyelv alkotóelemei a hangok, szók, mondatszerkesztési formák, szólások, közmondások és a...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"Érzelmeinket, tudásunkat, akaratunkat rendszerint a nyelvvel szoktuk kifejezni. A nyelv alkotóelemei a hangok, szók, mondatszerkesztési formák, szólások, közmondások és a szállóigék. Ezeket együttvéve nyelvkincsnek nevezzük.
A hangok, szók és a mondatok fajaival a nyelvtan körében ismerkedtünk meg.
Szólásoknak azokat az állandó és közkeletű szókapcsolatokat nevezzük, amelyek két vagy több szóból állanak, néha egész mondatra terjednek, de nem gondolatot, hanem fogalmat jelentenek. Igazában tehát a szók helyettesítői. Ilyenek például a következők : dűlőre jut = befejez, pálcát tör = eldönt, pellengérre állít = kicsúfol, bakot lő = felsül, cserbenhagy = elhagy, nem törődik vele, nem ér egy fabatkát = értéktelen, stb.
A közmondások olyan állandó alakú és közkeletű mondatok, amelyek valami igazságot, élettapasztalatot fejeznek ki. Pl. Ki sokat markol, keveset fog. - Nem mind arany, ami fénylik. - Néma gyermeknek anyja se érti szavát. - Ne szólj szám, nem fáj fejem!
A közmondás szó csak az irodalomban él. A nép példabeszédnek mondja.
A magyar közmondásokat Margalits Ede gyűjtötte össze s Magyar Közmondások és Közmondásszerű Szólások címen adta ki."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal