Az utolsó szó jogán

Szerző

Sásdi Sándor

Szerkesztő

'Sásdi Sándor: Az utolsó szó jogán ' összes példány

Kiadó:	Széphalom Könyvműhely
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1993
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	127 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 14 cm
ISBN:	963-7488-70-7

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

"Amikor a Brüll bácsi által rendezett előadást követő gyerekbálon értékesítettem tánctudásomat, az érdeklődés központjába kerülve megállapították:
- A vargai kocsmáros kisfia...
Bizonyosan tudom, nem lekicsinylően, nem bizonyos célzattal, semmivel sem különbözően attól, hogy "Ecetes Braun" vagy "Rőfös Kalin", mégis, ha visszhangzik a messze múltból, ott bujkál benne az, ami megkeserítette a szánk ízét, és amint majd a következőkből kitűnik, bajok okozójává lett" - írja utolsó, ötvenedik könyvében az 1992 májusában, 94-ik esztendejében elhunyt író.
Sásdi Sándor mozgalmas élete regényét tárja elénk ez a kötet, amelyben eleven szeretettel és elkötelezettséggel vall a sorsát meghatározó szülői házról, falusi gyermekkoráról, szerelemeiről, a század véres történelme fakasztotta mérhetetlen szenvedésekről.

Tartalom

Előszó	5
A Felsőbb Hatalmak bölcs elrendelése	6
Legrégibb holmi	8
Amíg Vargán laktunk	11
Kaposvárott nem volt reáliskola	19
Nagybátyám a borkereskedés könyvelőjeként	20
Érettségi előtt	25
Koromat tekintve elég jókor	29
Reiszék gyermektelen, idősebb házaspár	31
Amennyire utáltam a tanulást	34
A "Lányosházat"	42
A "Pécsi Napló" azért volt fontos	49
Sásdot tulajdonképpen	56
Ott az Isten háta mögött	62
Az állomásról tíz-tizenöt perc alatt	68
Amikor járogatni kezdtem az egyetemi könyvtárba	70
Pozsonyi unokanővérem	77
Temetés után	81
A deportálásból súlyos betegen	87
Én voltam a beteg	89
Eszméletlenül feküdt	94
Cikket írtam előkelőnek alig mondható	100
Ilka néni a kezdet legkezdetén	108
A Keleti pályaudvar peronján	113
Messziről meglátom Trudét	116
Minél öregebb leszek	120
Mondandómat nem azért fejezem be Wandámmal	124
Epilóg	125