Előszó
Részlet a könyvből:
Az utolsó vella lucernát dobta le a kocsiról, megtörölte izzadó homlokát, pillantást vetett az égre, aztán legyintett, mint, aki a semminél is kevesebbet hisz a délről szálló...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az utolsó vella lucernát dobta le a kocsiról, megtörölte izzadó homlokát, pillantást vetett az égre, aztán legyintett, mint, aki a semminél is kevesebbet hisz a délről szálló felhőnek.
Az úton talicska nyikorgott, Puskás Vendel két zsák kukoricát tolt a daráló felé, bekiáltott az udvarra:
- Gyurka, jön az eső.
A kövér, nagy ember nekidőlt a vellanyélnek, a tenyerén fénylő izzadságot nézte, arra gondolt, hogy sietnie muszáj, mert várja a jószágetetés, itatás, az elszakadt istrángot is meg kellene igazítani, reggeli után elkezdi az Iványi-sarokban a kukorica fogasolását, holnap répaegyezés...
- Dehogy is jön - adja a feleletet és már indul az istálló felé, megrakja a saroglyát, a jászolt, kidobálja a trágyát; akkorra már úgy elfárad, hogy leül az ágyra, mert hiába, nehéz a test; mitől nehéz, mitől hízik annyira, a jófene tudja. Az ételt kapkodva dobálja magába, az örökös munka gyötri, de csak duplázódik a tokája, hájasodik a hasa. Ilyesféle jár az eszében, közben nézi, vizsgálgatja az elő-hasas üszőt, úgy számítja, Péter-Pálra leborjazik.
Vissza