Nyolc hold föld

Előszó

Részlet a könyvből:

"Gelencsér járt a faluban. Az iskola előtti térre, ahol a kereszt is állt, kipakolta holmiját. A szalmával ágyazott szekérről tejesfazekak, cseréplábasok, bögrék, mázastányérok, virágos tálak kerültek a földre. A faluban egy-kettőre híre futott, hogy itt a mágocsi Hircz és szapuban, szakajtókban vitték az asszonyok a cserélésre szánt búzát. A gelencsér csak gabonáért adta portékáját. A nagyobb edényt kétszer kellett felönteni búzával, a kisebbet négyszer, ötször is. Estefelé már zsákokban púposodott a gabona, nekitámasztva a kereszt léckerítésének, az edény pedig fogyott és legvégül csak egy-egy hasadt fazék maradt meg, vagy újmódi köpülő, amelyet ingyen se vittek volna el.
Ma is jó kilátása volt a gelencsérnek. Egy hét múlva Kisasszonynapja, az pedig nagy ünnepe a falunak. Minden házhoz vendéget várnak, nem is egyet, nem is kettőt, akkor pedig kell az új levesestányér, nagyfazék a töltöttkáposztához, vagy a cserépsütő a kihízlalt kacsa számára. A termés is jó volt, padlásgerenda között púposodik a búza, ha a gazda mégis fukarkodik, a köténye alatt is ellop az asszony néhány marék szemet, hogy zsírozóbögrét vagy madarastányért cseréljen érte.
Délfelé már népes vásár színhelye az iskola előtti tér. Alkudozás lármája hallatszott, csörrent a setét cserepekbe folyó búza, a gelencsér azt kiabálta: „púposabbra töltse", az asszonyok visszafeleseltek, hogy a bakócai Renner áruja olcsóbb, nevetgélés, tréfaszó is hallatszott, a nap forrón sütött és a kastélyparkban a pávák rikácsoltak." Vissza