Sátán Trismegistos olvasója

Előszó

A sikkasztó

Azért mégsem volt egészen nyugodt. Soha úgy nem dobogott a szíve, mint az imént, amíg a villamosmegállótól beért a pályaudvar előcsarnokába; valaki, izmos férfihang elkiáltotta mögötte: »Apa!«, úgy hallotta, mintha »Antal!«t hívták volna, már majdnem megfordult, - hisz ő Antal! - amikor a rettegő életösztön beléordította a szívébe, úgyhogy a gyomra még most is remeg tőle: »Barom, hisz Antalnak csak az útleveledben hívnak, vigyázz!« Igen, az útlevél! Ezt nehéz lesz megtanulni, különösen most, hogy annyi minden kóvályog az ember fejében: Balog Antal, B. A., mint a zsebkendője monogramja s az út célja: »üdülés, convalescence«.
Az izmos férfihang tulajdonosa sem tudhatja, hogy B. A. Bács Andor, aki most... Riadtan kapta körül tekintetét a körülötte nyüzsgő hajnali tömegen, mert olyan színesen, élesen, erővel vágódott fel bensejében a kép Bács Andorról, hogy azt hitte, mindenki ép úgy látja, mint ő maga.
S amint sietve vágott át a hosszú folyosón az étterem felé, ahol reggelizni akart, s várta a pincért s nézte, hogy úszik a levegőben feléje fényes tálcán a két kis kancsó tej és kávé, s itta akaratlan búcsúja lötty keserű levét, fáradt fejének taposó malmán újra keresztülömlött a tegnapi nap.
... ül a forgó meg kényelembe hátrabicsakló tengelyű karosszékén az irodában s a zsúfolt számsorok úgy feküsznek előtte, mint a legéppuskázott rohamszázadok. Vissza