Sátántangó

Tartalom

A Sátántangó, Krasznahorkai László első regénye 1985-ben jelent meg, s a rendkívüli kritikai elismerés és olvasói érdeklődés rögtön a kortárs magyar próza egyik alapművévé avatta. A szokatlan hangvételű történet egy olyan világlátásból született, amely még nem törte ketté a világot, s épp ettől lesz tragikus - saját egzisztenciális állapotunk és történelmi helyzetünk látlelete. A történet egyszerre létfenntartó hazugságaink leleplezése és metafizikai sóvárgásunk, becsapottságunk dokumentuma."A Sátántangó afféle perpetuum mobile, egy megtévesztési és megtörési láncon át nyilvánuló létszerkezet, melynek nincs felelőse, csak állapota van, melyre különféle hitek, remények, öncsalások vetülnek (...) A tehetetlenség és mozdíthatatlanság halálos kitáncolásában áll a regény nagyszabású volta (...) Nyomasztó, egyben mélyen lélegző könyv..." - írta róla Balassa Péter.

A regény az elmúlt két évtizedben mit sem vesztett aktualitásából: ezt bizonyítják újabb hazai kiadásai, megfilmesítése, sorjázó külföldi fordításai és az azok nyomán született további elismerő kritikák.



A harmadik legnagyobb pekingi napilap, a Xin Jing Bao 2017 tíz legjobb könyve közül Krasznahorkai László Sátántangóját választotta elsőnek. A hírről maga Krasznahorkai László számolt be facebook oldalán. Krasznahorkai egyúttal gratulált is a könyv kínai fordítójának, Yu Zeminnek.


Krasznahorkai Lászlót egyre többen emlegetik az esélyesek között az idei Nobel-díjjal kapcsolatban. Olyan szerzők hivatkoznak rá, mint az egyik legfontosabb kortárs iróra, mint például Karl Ove Knausgaard és Nicole Krauss. Az író a JAK-táborban járt, ahol Szegő János faggatta. A teljes beszélgetést itt tudjátok meghallgatni.

Témakörök