Fo-Hi

Előszó

Részlet:

Egy kámzsa árnyéka.

Stuart Keppel orvos, a Királyi Társaság tagja, hirtelen felriadt álmából és azt vette észre, hogy hideg verejték ütött ki rajta. Ablakán besütött a hold, de nem érintette az ágyát, tehát ébredését nem ez okozhatta. Egy ideig fekve hallgatózott, hogy talán valami idegen hang zavarta meg különben egészséges álmát. Lenn a földszinten nem mozdult semmi. Ablakai tárva-nyitva voltak és behangzott rajtuk az a tompa moraj, mely az éjfél Londonját annyira jellemzi s amibe belevegyült olykor a Brighton Vasút felől az ütközők csattogása, mikor valamelyik mellékvágányon tolattak, olykor meg a Themséről egy-egy szirén hangja hallatszott, egyéb semmi.
Órájának világitólapjára tekintett, az óra fél hármat mutatott. A virradat már nem volt messze. Ugy tetszett, hogy az éj tűrhetetlen meleggé vált és Stuart úgy ébredését, mint kellemetlen lelki feszültsége érzését is - ami nyugtalanította - ennek a hőségnek tulajdonította. Tovább hallgatózott és semmit sem hallva, bosszúsan állapította meg, hogy fél. Mintha valaki, vagy valami rossz lett volna közel hozzá, talán magában a szobában, árnyékoktól takarva. És ez a borzongós érzése mindjobban erősödött.
Stuart felült ágyában, lassan és óvatosan, maga körül tekintgetve. Emlékezett rá, hogy egyszer így ébredt fel Indiában és lábainál egy nagy cobra feküdt összegyűrűzve. De mert vizsgálódásaiban semmi szokatlant sem talált, felkelt ágyából. Hirtelen halk csattanást hallott. Megmeredve megállott. A csattanás ismétlődött... Vissza