Arany Kötőtű 1991. november

Előszó

Novemberi szél fütyül kertjeink alatt. Szél, amely könyörtelenül bebújik gönceink alá, dermesztve bőrünket, húsunkat, hangulatunkat. Ráadásul még nem is öltözünk igazán melegen, még nem hisszük el, hogy itt a tél, próbálunk könnyelműen viszonyulni a tényhez: az évszakváltás nem ismer pardont.
Bizonyára sejtik már, hová akarok kilyukadni. Természetesen vesszőparipámra, miszerint a hideg hónapokban melegünket legjobban a kötött pulóverek, kardigánok őrzik.
Ha még nem bújunk vatelinos kabátba, mondván, mit hordok majd mínusz tíz fokban, akkor pompásan kisegít a kötött. Ha szeretünk rétegesen öltözködni, el sem képzelhető nélküle a ruhatár, hiszen csak egy-egy lehántandó darabtól kell megszabadulnunk, ha meleg helyiségben tartózkodunk. Ha blúzosak vagyunk, mindig jól jön fölé a lélekmelegítő kötött. Ha pulóvert viselünk szoknyához, nadrághoz, még a náthabacilusok is könnyebben elkerülhetnek.
Ám vigyázzunk! A pulóver kényes holmi, viselése gondosságot igényel, mert az illatokat is erősen megőrzi és az ujja könnyen piszkolódik.
Aranyszabály: ha tehetjük, viseljünk alatta pamuttrikót - vigyázat, ne látszódjék át -, hogy izzadságunkat ne a pulóver szívja be. És még így sem kerülhetjük el a rendszeres és gyakori mosást - van, aki a tisztítóra esküszik, jómagam sosem érzem után tisztának és jószagúnak a holmit -, pulóver ujját pedig lazán húzzuk fel a könyökünk alá, így kisebb a "balesetveszély". De legfőképpen olyan pulóvert készítsünk magunknak, amely jól áll és illik felsőruháinkhoz. Mert az összhang mindennél fontosabb! Vissza