Arany Kötőtű 1993. január

Előszó

Ezt az előszót valamikor november végén írom. Ha hinni lehet a meteorológiának és az egyre furcsábban viselkedő évszakoknak, akkor Önök már javában "élvezik" a metsző januári szelet, fagyot és lehet, hogy még a hóesést is. Mondom: ha hinni lehet. Az én külön meteorológiai intézetem egy sárga szemű, foltos-cirmos kislány cica, aki óriási téli bundát öltött magára, és már november eleje óta abban jár. A néphit szerint - amely évszázados tapasztalatokban gazdag - a vastag cicabunda nagyon hideg telet ígér.
Hallgassunk hát a cicára, és burkoljuk magunkat puha meleg kötött holmikba! Az itt következő oldalakon szebbnél szebb pulóverek kínálják magukat. Azok a kedves olvasók, akik inkább a klasszikus vonalakat kedvelik, mert kissé konzervatív talán az ízlésük, ugyanúgy megtalálják a kedvükre valót, mint a modern vonalak és színek hívei.
Túlzás lenne azt mondani, hogy minden divatos, mert ez így nem igaz, mégis két teljesen végleges színösszeállítás hódít: a dinamikus, élénk színek egyrészről, másrészről a finom pasztellek.
Érdekes az idei divat, mert a kötött viseletek szabásvonalai egyre inkább közelítenek a varrott ruhák, kabátkák szabásvonalaihoz, és megfordítva is igaz: a szövetek, dzsörzék időnként kötöttként hatnak. Valószínűleg nem kell külön felhívni a figyelmet a sportos szabadidő-pulóverekre, azt hiszem, a fiatalok változatlan lelkesedéssel "buknak" rájuk. És hódít a bordűr, az azsúrminta. Ami pedig a puha meleg szőrt illeti, amiről a bevezetőben szóltam, azt leginkább a moher testesíti meg, amelyből kicsiknek, nagyoknak egyaránt érdemes szépséges pulóvert kötni. Vissza