Schidlof gyakorlati módszere - Német 1-10. füzet

Előszó

Idegen nyelveknek magánúton való tanulására elegendő számú könyv van már; ha mindazonáltal új könyv Írására vállalkoztam, akkor csakis az szolgálhat mentségemül, hogy valóban új dologgal állok elő.
Nem kívánok a meglevő könyvek bírálásába bocsátkozni, minthogy ez a könyv annyira különbözik a használatban levőktől, hogy egyáltalában nem alkalmas összehasonlítási célokra és bevezetésül a következők elmondására szorítkozom:
A nyelv szó a beszéd szervétől veszi eredetét - világos tehát, hogy valamely nyelv megtanulásánál első sorban a beszédre kell a legtöbb gondot fordítani. Két tényező jő itt tekintetbe: hogyan és mit beszél az ember. Már most úgy rémlik nekem és talán mindazok, kik hiábavaló kísérletet tettek arra, hogy saját erejükből valamely nyelven beszélni megtanuljanak, egyetértenek velem - hogy a szokásos módszereknél sokkalta nagyobb gondot fordítottak arra, hogy hogyan, mint arra, hogy mit tanuljanak, is így talán helyesen tanulták meg az egyes szavakat, de nem a helyes szavakat tanulták.
Dehát melyek a helyes szavak?
Ha okos, jól iskolázott gyermekek beszélgetésére ügyelünk, akkor azt a tapasztalatot tehetjük, hogy ugyanazok a szók gyakran ismétlődnek és hogy egész szókincsük bámulatosan csekély, mindazonáltal, hogy pl. egy okos 12 éves fiú minden szükségletét szabatosan, tisztán és mindenki által érthető módon ki tudja fejezni, avagy a közönséges élet minden eseményét szemléletesen le tudja írni. Vissza