Előszó
Kis falum északi határában, szelíd völgyhajlat kanyarulatánál áll egy Mária-szobor. Előtte a Zala völgye, mögötte szőllőtermő, lankás domboldalak. A katlan mélyét terméskövek díszítik és az őrtálló...
Tovább
Előszó
Kis falum északi határában, szelíd völgyhajlat kanyarulatánál áll egy Mária-szobor. Előtte a Zala völgye, mögötte szőllőtermő, lankás domboldalak. A katlan mélyét terméskövek díszítik és az őrtálló hatalmas szálfákkal együtt biztosítják a természet megbonthatatlan szent nyugalmát. A kövek között éjjel-nappal négy-öt forrás vize csobog. Népem elnevezte a helyet Csurgónak és a Szent Szüzet: csurgói Máriának.
A Szent Szűz előtt egy térdeplő, a térdeplő mellett egy kőpad, Mária mellett virág, a virág mellett csonkig égett, kormos gyertyák.
Számtalanszor arra vitt utam.
A múltkor éneket hallottam a hajlatból. Máriát dicsérték ártatlan gyermekhangok. Olyan szép volt az ének és a Csurgó együttes zenéje. Köröskörül napfényes csend ömlik a rétekre, ide csillog a Zala és a szőllőhegyek is örömös üzeneteket küldenek.
- A fővárosból jöttünk . . . Olyan szép itt minden. Kérjük főtisztelendő urat, szíveskedjék bennünket megáldani.
Ránézek Máriára: Benedictio Dei omnipotentis . . .
És most kérjük, beszéljen nekünk Máriáról. . .
Igen, úgy látszik, az emberek nem unták meg, hogy Máriáról halljanak. Minél többet, mennél szebbet. Nem újat! De soha eleget!
Nem hézagpótló elég termékeny Mária-irodalmunkban ez a kis könyv. Semmi igénye más, mint hogy aki kezébe veszi - szeresse jobban Máriát, Jézus Urunknak szépséges édesanyját!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal