Nógrád megye levéltára

Előszó

A múltnak azokat a maradványait, melyek a letűnt korok életéről adnak hírt számunkra, forrásoknak nevezzük. A történetírás tevékenysége során a forrásoknak főként két nagy csoportjára támaszkodik: a tárgyi emlékekre (ezek sorába tartoznak pl. a szerszámok, fegyverek, ruhák), valamint az írott emlékekre. A tárgyi emlékek gyűjtését, rendszerezését, értékelését a múzeumok végzik, míg az írásos források kezelése a levéltárak feladata. A levéltárak jelentőségét az adja meg, hogy a történész leghasználhatóbb forrásai az írott források. Nem közömbös tehát, hogy az évszázadok során összegyűlt iratanyag milyen körülmények között, milyen állapotban őrződik, abban milyen kutatómunkát lehet végezni, könnyen áttekinthető-e. Ez a körülmény megszabja egyúttal a levéltárak legfontosabb feladatait is.
Mielőtt részletesebben szólnánk a levéltár feladatairól, röviden tekintsük át, hogy az elmúlt századok milyen írott emlékeket hagytak ránk. A magyar társadalomban az írásbeliség a feudális viszonyok kialakulásával függ össze. A XI. századtól alkalomszerűen keletkező oklevelek kiállításában döntő szerepe volt az egyháznak. Tartalmi szempontból meglehetősen egysíkú ez a forrásanyag, hiszen jórészt adománylevelek, vételt, cserét, egyezséget írásbafoglaló oklevelek teszik ki jelentős részét és így az egykorú életnek csak egyik oldala tükröződik benne. A XI-XV. századból több tízezer oklevél maradt ránk (ezek legnagyobbrészt az Országos Levéltárban találhatók), de mivel általában birtokügyeket tartalmaznak, adathiány miatt nehezen lehet belőlük megrajzolni egy-egy falu képét, az akkori mezőgazdasági termelési eljárásokat, sőt még a jobbágyok adójának a nagyságát is. A XVI. századtól már jelentős változás következett be. Különféle hivatalok jöttek létre, melyek működése során a legkülönbözőbb iratfajták keletkeztek: összeírások, jegyzőkönyvek, ügyiratok, lajstromok. "A centralizált államok, majd az abszolút államok hivatalnoka bekukkantott a főurak váraiba, a köznemesek udvarházába, a polgárember kereskedelmi ügyleteibe, sőt a parasztgazdaság viszonyaiba is." Megkezdték hivatalszerű irattermelő tevékenységüket a megyék és városok is. Az élet egyre több területe került az írásbeliség szabályozó befolyása alá, és az az iratok nagymérvű gyarapodásához vezetett. Most már nem csak a jogok biztosítása volt a feladat, hanem az ügyek intézésének minden fázisát írásban rögzítették, és így jelentős mértékben szaporodott a történettudomány számára oly fontos írásos források mennyisége. Vissza