A róka árnyéka

Előszó

Részlet a könyvből:

Egy hideg januári napon, négy méteres hóhegyek közé, de verőfényes napsütésben szállt le gépem a szapporói Csitoze reptérre. Tamura Tomohiro barátom már várt. Mivel jó pár éve nem láttuk egymást, először az tűnt fel, hogy az Európában eltöltött öt év után, az egészséges japán konyhához visszatérve jelentősen lefogyott. A kölcsönös hajlongások után Tomohiro udvariasan betessékelt jól fűtött autójába, és megkezdte a szapporói idegenvezetést. Először a híres Odori parkon vágtunk át, majd Szapporó szórakozónegyedén a Szuszukinón, ahol állítólag összesen 4000 vendéglő, karaoke bár, játékbarlang és gésaház működik, non-stop. A boltok és szolgáltató házak még este tízkor is teljes nyitvatartással üzemeltek. íme, a japán gazdagság titka - gondoltam. Fél óra múlva a híres, ufóra hasonlító dóm előtt hajtottunk el szálláshelyemre, a Fukuzumi lakónegyedbe. Amikor Tomohiro jó éjt kívánt, búcsúzóul megjegyezte, hogy aztán ne hagyjam magam, ha egy rókaszellem testestül-lelkestül birtokba akarna venni! Azt hittem ez valami helyi jó kívánság vagy tréfa, így jót nevettem rajta, de amikor barátom elsötétült tekintetére néztem, elcsodálkoztam... Megmondom őszintén, első japán utam alkalmával inkább azon aggódtam, hogyan tudom majd megértetni magam és miképp élem túl az egzotikus, akváriumba illő japán látványkonyhát. A rókaszellemek létezéséről viszont mit sem tudtam, egészen addig a bizonyos estéig, amíg japán szenszei-em (nyelvtanárom), aki hallotta, hogy irodalomban járatos ember vagyok, egy ritka dokumentum megtekintésére szapporói otthonába invitált. Az udon leves elfogyasztása után mindjárt elő is húzott egy a császárfa illatát árasztó kézirat tekercset, amolyan idővel megsárgult pergament. A tekercs egy úgynevezett denso volt, írott iskolai dokumentum a kardhűségről; melynek megőrzése apáról fiúra szállt. A tanárom családjában is így történt már több generáció óta. A tekercsek praktikus utasításokat tartalmaztak, arról, hogy milyen technikát kell alkalmazni a csatatéren. Kardvívással kapcsolatos szabályokat, valamint erőd- vagy sáncépítéshez szükséges, nélkülözhetetlen stratégiákat. Néhány szöveg teljesen érdektelen volt, például részletes leírások, a feng shuiról, hogy a természeti adottságok legjobb kihasználásával hogyan kell házat vagy kastélyt építeni, vagy hogy kell kiválasztani a legmegfelelőbb időjárást egy ütközethez. A szövegek énekekkel voltak teletűzdelve, melyek megidézték Marisitent, a hatkarú Sarkcsillag istennőjét, aki mint Paliasz Athéné, láthatatlanná tudta tenni a harcosokat. Amolyan szamurájok számára nélkülözhetetlen mentális, egyben féleleműző gyakorlatok, megfogadandó tanácsok az ostrom előtti éjszakára. Varázsigék, melyek talán segítettek a harcosoknak, hogy ne engedjék elhatalmasodni magukon az önmarcangolást, a kételyt vagy az aggódást. Mindezek persze, archaikus japán nyelven voltak írva. A tanárom keze egy kicsit megremegett, amikor előhúzta az utolsó tekercset, melynek tartalma, mint kiderült, egészen más tárgyú volt. Minden külső segítség nélküli útmutató, ahhoz, hogyan kell elűzni a rókaszellemet, ha birtokba akarná venni testünket és lelkünket! Kitszune praktikák, olvastam hangosan, erre tanárom felvilágosító magyarázatba kezdett a japán rókák ravaszságáról és varázstudományáról. Vissza