Két Magyarország

Előszó

A ELMÚLT század bármelyik politikai vagy szellemi időszakát vizsgáljuk, az mindig kettős. Ha van konzervatív, van liberális, a forradalmárral szemben áll az ellenforradalmár. Széchenyi István „Wiener"-je mint labanc áll szemben a „magyar"-ral, aki kuruc. Deák és Kossuth követői a nemzeti szellem ellentétes útjait járják, pártoknak, politikusoknak, tömegmozgalmaknak adnak irányt, melyek pólusa mindig ugyanaz, de ellentétes mozgást végeznek.
Milyen nehéz megtalálni a mult nagy igazságait, milyen nehéz azok között meglátni a történelmet és elkülöníteni azt a politikai divatoktól. Londonban, a „Fine Arts Club"-ban Európa sötét századainak művészete megjelölés alatt népvándorlás-korabeli emlékeket mutattak be. A kiállítás meglepetése a magyar anyag volt. Szentes, Kecskemét, Szeged környékéről kerültek elő a szkíták, gepidák, avarok és honfoglaló magyarok fegyverei, munkaeszközei, gyűrűk, fibulák, szittya szarvasfejek, eltemetett gyalogos és lovas harcosok csontvázai. Mind néma tanúi egy ezer év előtti kor műveltségének és tömegindulatainak. Ki tudja ma ezekből megkonstruálni a letűnt századok legendáit? Lehetetlen feladat. Nem sokkal könnyebb az utolsó száz év eseményeit történelemmé rögzíteni. Könyvtárak, feljegyzések és emlékiratok, titkos és legtitkosabb okiratok roppant tömegében épúgy eltévedünk, mint az ezer év előtti kor rejtélyes emléjelei között.
Keressük az igazságot. A rég letűnt idők eszményeiben, az események és célkitűzések indítóokaiban.
Lapozzuk tehát végig az okiratok, jegyzőkönyvek, leiratok és feliratok kötegeit, az árulók jelentéseit; a börtönfoglyok és vértanuk ítéleteit. Levelek, naplók kerülnek elő. Politikusok jellemrajzai, parlamenti beszédek plasztikája mögött vizsgáljuk az ott rejtőzködő élő embert. Vissza