Magyar könyvészet 1945-1960 II.

Előszó

A nemzeti könyvtermelés teljes áttekintését biztosító nemzeti bibliográfiák haszna, értelme, szükségessége hosszú idő óta vitán felül áll, közreadásuk azonban a fejlődés minden korszakában a súlyos problémák egész sorát vetette fel. Már a Kovachich Márton György és fia által kidolgozott Planum egy tökélletes Magyar Bibliografia és Szókönyv iránt (1814) olvastán egyszerre kapjuk a javaslatokat s halljuk említeni a "nehézségeket, melyek miatt a planumnak véghez hajtása akadályoztathatik". Az anyag összegyűjtése, a kiadás anyagi gondja, a szerkesztés módszertana mindenütt komoly nehézségeket támasztanak (különösen mivel az effajta kiadványok igen nagy terjedelműek s az anyag heterogén jellegű), de a magyar irodalom, általában a magyar kulturális élet speciális helyzete külön gondokat is okozott. (Ilyen volt pl. egy intézményes, biztos bázis hiánya, az igénylők-fogyasztók viszonylag kisebb száma s ilyen a külföldi magyar irodalom súlyos problematikája.)
A nehézségek ellenére is a mögöttünk álló száz év igen komoly eredményeket hoztt. Nem térünk ki a korábbi előzményekre: a XVIII. század biobibliográfiáira, amelyek sora Czwittinger Dávid Specimen-jével kezdődik (1711), s az olyan elszigetelten maradt vállalkozásokra, mint Sándor István Magyar könyvesháza a XIX. század elején vagy Jankovich Miklós munkája a reformkorban. A feladat átfogó megoldása a század második felében indult meg. 1860-ban fogott hozzá Kolozsvárt Szabó Károly a régi magyar irodalom bibliográfiai feldolgozásához, amit a későbbi korokra vonatkozóan Petrik Géza, Kiszlingstein Sándor stb. vállalkozásai követtek, úgyhogy csakhamar hézagtalanul összeállt az összefoglaló magyar bibliográfiák rendje. Vissza