Jégkarc

Fülszöveg

A jégvirág ismerős fogalom. Ám jégkarc csak Sebők Éva szuggesztív költői világában létezik. A maradandóság: tehát a mindenkori rézkarc utáni vágy, s a muladóság: tehát a mindenkori olvasás, megsemmisülés veszélye forr össze itt egyetlen szóvá. ilyen dualizmus uralja az egész kötete. Sebők Éva mégsem "lírai" költő. Ezek a versek - jégkarcok - ugyanis keményen megrajzolt, kivésett szellemvonalak, bennük csontvázig vetkőzik a gondolta, szigorúan egységes formai keretben. De kettősség jellemzi szóhasználatát is. Amikor például a verssorok közt a "magasztosba" egy-egy "leghétköznapibb" szó vegyül - az élmény. Máskor pedig mintha a kérdező gyermek s a kínai bölcs beszélne egyugyanazon szájból. A szent esendőség kegyelemkérvénye szinte minden verse.
De ki is ez az esendő ember - Sebők Éva - a verselő kobold? Műfordító? Igen, hisz Mickiewicz Pan Tadeusz c. nagyeposzán kívül több mint 60 lengyel irodalmi mű - vers és próza - vált a magyar kultúra részévé általa. E munkásságot ismerte el a lengyel állam, a Lengyel Népköztársaság Érdemrendje aranykeresztjével, a szakma pedig ZAIKS-díjjal. Író? Kétségkívül.
Hiszen Lengyel Teakeverék (1978) c. könyve irodalmi érvényű vallomás kultúráról és történelemről. Gyermekíró? Igen. Tanúk erre a tízezrek, akik olvasták műveit (Volt egyszer egy kisfiú, 1962. Hangmadár, 1968, Mimóza, 1970, Boholy, 1975, Koboldos, 1978, Hiszőke, 1980, Denevérkönyv, 1982, Tapóka, 1986, Tip-top tárlat, 1988, stb. És költő?
Igen, mégpedig "kezdettől" fogva. Hisz ez a verskötet, a Jégkarc, csupán a jéghegy csúcsa. A jégtest viszont, időben 1939-ig - tehát a szerző 12 éves koráig - visszanyúlva: az a több mint ezer, még publikálatlan vers, mely e kötet igazi fedezetét adja. Sebők Éva tehát gyermekíró is, műfordító is. De költő - "is" nélkül. Vissza