Előszó
Részlet a könyvből:
DÖRMÖGŐ ÚR UTAZÁSA A CSERKÉSZFIÚKKAL TUTAJON.
Dörmögő Dömötör tekintetes úr egy szép napon Budapestre utazott. Már régen nem mozdult ki a barlangjából, egészen ellustult...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
DÖRMÖGŐ ÚR UTAZÁSA A CSERKÉSZFIÚKKAL TUTAJON.
Dörmögő Dömötör tekintetes úr egy szép napon Budapestre utazott. Már régen nem mozdult ki a barlangjából, egészen ellustult a nagy semmittevésben és még akkor is hevert az ágyban, mikor a Jancsi előállott a kocsival.
- Itt van már régen a kocsi, - rontott be hozzá Zsuzsó, a felesége, aki hajnalban fölkelt, - né és az az álomszuszék még a fülén hever!
- Mindjárt kelek, Zsuzsó, csak még egyet nyújtózom, - dörmögte a téns úr úgy kinyújtózkodva, hogy az ágy minden izében recsegett-ropogott. Várjon egy kicsit a Jancsi.
- A Jancsi csak vár, de a vonat nem vár.
- Jól van no, már kelek. Hát a kis Dömci fölébredt-e már ?
- Ojjé! Az már régen ott ül az egyik ló hátán, már le is esett róla.
- Hát Zebike itt van-e ?
- De már mióta! Már azóta megkergették a csőszök, mert elment almát lopni, megszurkálták a méhek, mert a kasokat dézsmálta.
- No, de Hörpentő bátya csak nincs még itt?
- Hajnalban itt lebzselt már és azóta kipusztította a fél éléskamrámat Most reggelizik ötödször.
Vissza