Előszó
Részlet a könyvből:
Dörmögő Dömötör egy darabig Budapesten mulatott Hörpentő bátyával. Egy napon így szólt útitársához:
- No, bátya, utazom.
- Hova, tekintetes úr?
- Megnézem a Vaskaput és még egyebütt is megtaposom Magyarország földjét.
A bátya egy kicsit görbén nézett a tekintetes úrra.
- Zom-zem, - morogta - utazom, megnézem Miért beszél csak magáról a tekintetes úr? Hát Hörpentő bátya nem zom, nem zem? Én nem utazom, nem nézem meg?
- Nem, - felelt Dörmögő úr.
A bátya végignézte a tekintetes urat, még pedig először tetőtől-talpig, azután talpától tetejéig, majd megfordult s ezt morogta:
- Hálátlan kutya.
- Mit mondott kend? - kérdezte Dörmögő úr fenyegető hangon.
- Azt mondtam, hogy há... há... hálás csuka.
- A csuka hálás?
- Hogyne. A csuka hálás hal, mert hálában, - azaz hálóban fogják. De hát miért nem akar engem a tekintetes úr magával vinni?
- Azért, mert! Nem másért, csak azért! Érti kend?
- Most már értem. Miért nem beszél a tekintetes úr mindig ilyen világosan? Egyedül utazik?
- Nem. Zebikével.
- Zebulon úrfival? Hiszen az mindig csak bosszantotta. Én pedig mindig mulattattam.
- Köszönöm azt a mulatságot, amit kend szerez az útitársának. Nem kérek tovább is belőle.
Vissza