Seldwylai emberek

Előszó

GOTTFRIED KELLER.

Nem csupán a véletlen játéka, hogy Gottfried Keller a svájciak egyik legnagyobb írója, egyúttal állami jegyző is volt, az állami írnok és elbeszélő egyszemélyben már a XVII. század óta jellegzetes svájci jelenség; kifejezője annak a svájci léleknek, melyben az államiság olyan erős élmény, hogy a művészi törekvéseket is szervesen átszövi.
De Gottfried Keller nemcsak ebben a svájci lélek jellegzetes képviselője. Realizmusában is tipikusan svájci szemléletmód találkozott szerencsésen a koráramlattal. A svájci népet sohasem jellemezte túlzott befeléfordulás; figyelmét mindég a külső világ, a cselekvés felé irányította, sohasem tévedt olyan utakra, amelyek eltávolodtak a tények valóságától. A svájci nép nem adott a világnak sem nagy zenészeket, sem nagy filozófusokat. Legnagyobb tudósai, a Paracelsusnak nevezett Theophrastus Bombastus von Hohenheim és Albrecht von Haller, orvosok és természettudósok, akik a végtelenség rejtélyei felé fordulva is a valóság ütőerén tartják kezüket.
Hogy Gottfried Keller az elbeszélő költészetet művelte és más műfajokban való próbálkozásai kevésbbé élnek tovább az utókorban, annak is nagyrészt a svájci irodalom hagyományaiban leljük okát. Ez az irodalom epikus jellegű nép- és műköltészetében egyaránt. A svájci irodalomnak a XIX. századig épen oly kevéssé van kimagasló lírikusa, mint öncélú filozófusa. Jellemző, hogy a svájciak nagy reformátora, Zwingli Ulrik kizárta az istentiszteletből az egyházi éneket. Legjobb verselőik nem lírai, hanem szatirikus tehetségek ; náluk fordult elő, hogy a parasztok a korcsmában zsoltárokat énekeltek, mert alig voltak népdalaik. Annál magasabb művészi fokra emelkedett a népi költészetben gyökerező s a svájci lélek legmélyebb rétegeiből fakadó elbeszélő-készség, melynek Gottfried Keller művészete egyik legszebb kiteljesedése. Vissza

Fülszöveg

Irodalmunk régi adósságát rója le ez a szép kötet, amikor Svájc klasszikus nagy németnyelvű írójának talán legérettebb művét juttatja el, nemes veretű fordításban, a magyar olvasóhoz. A XIX. század klasszikus elbeszélői között külön hely és magas rang illeti meg Kellert, a derűs humor, nemes érzelmesség és mély tragikum költői erejű mesemondóját - s a "Seldwylai emberek"-ről az irodalomtörténet eldöntötte, hogy az irodalmi műveltség fontos pillére. Seldwyla, ez a mesebeli város, Svájc örökérvényű szimbóluma s lakóiban a hótakarta hegyek, a festői zöld völgyek romantikus embereinek feledhetetlen arcképére találunk. Vidám, regényes és megrázó kalandok vonulnak el e könyv lapjain, a "Falusi Romeo és Júlia" szerelmes története a modern irodalom egyik legszebb parasztregénye, a "Három igazságos fésűslegény"-ről és a "Ruha teszi az embert" vidám szabólegényéről szóló történet a humor örökbecsű alkotásai közé tartozik, a "Tükör, a Cica" páratlanul szép mese, a "Szerelmes levelek" meg talán emberábrázolásával, a vidék költői légkörének érzetetésével ejti bűvöletbe az olvasó lelkét. Gottfried Keller mindeddig valahogy kívülmaradt a magyar olvasó érdeklődésén, annál bizonyosabb, hogy legjelentősebb művének fordítása revelációként fog hatni s mindenki hálával fogadja, hogy "A Regényírás Mesterei" klasszikus gyűjteménye megajándékozza ezzel a halhatatlan remekművel. Vissza