Selmeczbányaiak emlékkönyve

Előszó

Nemrégiben alkalmam volt órák alatt végigszáguldani a történelmi sz. kir. bányavárosokon: Selmeczbányán, Körmöczbányán és Beszterczebányán, vagyis azon a három bányavároson, mely Szent István Magyarországától történelmünk legvéresebb korszakaiban soha egy pillanatra nem szakadt el sohasem, hanem bevehetetlen bástyája volt a magyar államiságnak ugyankkor, amikor Budavára, a Dunántúl és a magyar Alföld legnagyobb része idegen uralom jármát nyögte. Igen, a magyar államiság és a magar állameszme bástyája volt a mi három régi felvidéki bányavárosunk, mert polgárai, ezek a valamikor nagyrészt idegenből ideszakadt bányászok, iparosok és kereskedők védelmezték meg nem egy fegyveres és még több fegyvertelen harcban a magyar királyoktól kapott jogaikban az ősi magar alkotmány nagyszerű épületét mindaddig, amíg késői tódaiknak és leszármazottjaiknak meg kellett érniök, mindannak az összeomlását, amit mi Selmeczbánya szülöttjei olyan örökéletűnek, olyan megbonthatatlannak tartottunk, mint magát a mi Szitnyánknak a sziklaormát.
Szívszorongató volt a viszontlátás és azt is fájlaltam, hogy csak futó pillantást vethettem a dicsőséges múlt emlékeire, de egy jó oldala a nagy sietésnek mégis volt: az, hogy lelki szemeim, felülemelkedve az események kuszáltságán, mintha madártávlatból látták volna meg a szülőföldet. A részletek elmosódtak, de annál élesebben bontakozott ki előttem az ősi bányaváros és a selmeczbányai bányavidék fizikai és szellemi struktúrája és az a nagy érték, amelyet Selmeczbánya a felvidéknek és az egész országnak jelentett. Vissza