Semmi baj

Fülszöveg

fi
hVI

. tfi
í ^ li I i : L

A jó versek fekete lyukak: tovább már nem sűríthető sűrítményei a szellemnek, a kínnak és gyönyörnek. Az esztétikumnak. A jó versek nyomot hagynak (arcon, szívben, gyomorban), mint a bokszer (részeg matróz kése, idő vasfoga stb.) A jó versek - cseppben a tenger - filozófiák, lételméleti paradoxonok: tükörben tükröződő tükrök.
A jó versek nem szükségképpen rövidek, de ha azok, akkor nagyon. Pontosabban: éppen annyira rövidek/ hosszúak, amennyire kell.
Tóth László (J.) székesfehérvári költő versei minden tekintetben eleget tesznek előbbi kívánalmaknak. Tömörek, mégis könnyedén elegánsak, akár egy jégen sikló korcsolyázónő, aki aztán a publikum legnagyobb ámulatára szinte a semmiből ugrik egy tripla Salchowot, majd némi, már-már üresjáratnak tűnő „koszorúzást" követően egy hatalmas tripla Axelt.
Tóth nem bíbelődik a triplákat előkészítő sikolgatással, ő helyből megugorja, amit megkövetel a haza. Aztán - hogy tovább fokozzuk a képzavart - a... Tovább

Fülszöveg

fi
hVI

. tfi
í ^ li I i : L

A jó versek fekete lyukak: tovább már nem sűríthető sűrítményei a szellemnek, a kínnak és gyönyörnek. Az esztétikumnak. A jó versek nyomot hagynak (arcon, szívben, gyomorban), mint a bokszer (részeg matróz kése, idő vasfoga stb.) A jó versek - cseppben a tenger - filozófiák, lételméleti paradoxonok: tükörben tükröződő tükrök.
A jó versek nem szükségképpen rövidek, de ha azok, akkor nagyon. Pontosabban: éppen annyira rövidek/ hosszúak, amennyire kell.
Tóth László (J.) székesfehérvári költő versei minden tekintetben eleget tesznek előbbi kívánalmaknak. Tömörek, mégis könnyedén elegánsak, akár egy jégen sikló korcsolyázónő, aki aztán a publikum legnagyobb ámulatára szinte a semmiből ugrik egy tripla Salchowot, majd némi, már-már üresjáratnak tűnő „koszorúzást" követően egy hatalmas tripla Axelt.
Tóth nem bíbelődik a triplákat előkészítő sikolgatással, ő helyből megugorja, amit megkövetel a haza. Aztán - hogy tovább fokozzuk a képzavart - a szinte a semmiből elővezetett, pazarul kivitelezett, versnek álcázott metafizikai kistraktáit (szelíd megértéssel kikacsintva a nyájas publikumra) csak azért is kisiklatja. Nem holmi kaján kárörvendéssel műveli ezt, de huncut derűvel; merthogy Tóth költő, szemben számos pályatársával, szereti embertársait. Legalábbis türelmes elnézéssel figyeli csetlő-botló vegetá-lásu(n)kat. Költőnk nem kioktat, hanem okosan ki- és megigazít. A dolgok színe nem nagyon érdekli, őt sokkal jobban izgatja a jelenségek és eszmék fonákja. A látszat mögött megbúvó szokatlan.
Szögezzük le: Tóth László (J.)-nak szenzációsak a fonákjai. Egyes megoldásai a melósokért ebben a hazában utolsóként protestáló Ladányi Mihályt, a filozofikus öniróniát az abszurd humorig kifuttató Petri Györgyöt, a még élők közül pedig az „egyperces" vers-groteszkek koronázatlan honi királyát. Fodor Ákost juttatják az eszünkbe.
Tódor János Vissza