A titkos társaságok és a konszolidáció 1922-1926-ban

Előszó

A bethleni konszolidáció néven emlegetett, igen bonyolult és sok összetevő eredőjeként kialakult történelmi folyamatnak fontos tényezője volt a szélsőséges ellenforradalmárok, a jobboldali szervezetek szerepe és magatartása; viszonya ehhez a folyamathoz. Tudatos megkülönböztetéssel emlegetünk szélsőséges ellenforradalmárokat és nem csupán szélsőjobboldali, hanem általában jobboldali, szervezeteket. Ezeknek a szervezeteknek tagjai ugyanis nemcsak a szélsőségesekből, hanem a jobboldali ellenforradalmárok széles köréből verbuválódtak. Nem árt talán már elöljáróban leszögezni, hogy ugyanez vonatkozik a titkos vagy félig titkos egyesületekre is, melyek kétségtelenül fontos szerepet játszottak az ellenforradalom győzelme után. A titkos egyesületek létrejöttéről és a szorosabban vett „keresztény kurzus"-tehát 1919-1921-időszakára eső tevékenységéről már kiterjedt ismereteink vannak. Az irodalom, elsősorban Nemes Dezső munkái, meg a két alapforrás - Prónay és Zadravecz naplója - és ezek bevezető tanulmányai, valamint Dósa Rudolfné könyve eléggé részletesen bemutatják a titkos társaságok - mindenekelőtt a legjelentősebb, az Etelközi Szövetség - e periódusban játszott szerepét. További sorsukra, a következő időszakban bekövetkező fejleményekre inkább csak utalások - igaz, lényegbevágó utalások - vannak a két említett naplóban és a hozzájuk fűzött bevezető tanulmányokban, de még a korszakkal, illetve a témával legkiterjedtebben foglalkozó Dósa Rudolfnénál is. Ilyenformán nem fölösleges talán - ha vázlatosan is - lépésről lépésre - mondhatni akcióról akcióra - végigkísérni az ilyenfajta régi és újabb szervezetek további tevékenységét, történelmi folyamatában bemutatva működésüket, a velük kapcsolatos fejleményeket és vitákat az 1922-1926 közé eső időszakban is. A kezdő időpont, nagyjából az 1922-es nemzetgyűlési választások ideje, fontos szakaszhatár a bethleni konszolidáció történetében, de hogy - az itt-ott felbukkanó véleményekkel ellentétben - nem a konszolidációs folyamat befejeződését jelenti, egyebek mellett jelentős mértékben éppen az e szervezetekkel kapcsolatos események bizonyítják. Támpontként a kiinduláshoz szükségesnek látszik röviden - és a témából adódóan elsősorban a jobboldal szempontjából - felvázolni az 1922-es választások lezajlásával kialakult politikai helyzetet. Az Egységes Pártban tömörült jobboldal a választási siker után, a fölény tudatában nagy reményekkel és határozott tettrekészséggel nézett a továbbiak elé. Vissza