Előszó
Részlet a könyvből:
"Sose voltam én örömpásztor, hogy a tehénlegeltetésért valaha is túlságosan lelkesedtem volna. De attól kezdve, hogy anyám beíratott az általános iskola első osztályába, a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Sose voltam én örömpásztor, hogy a tehénlegeltetésért valaha is túlságosan lelkesedtem volna. De attól kezdve, hogy anyám beíratott az általános iskola első osztályába, a jószágőrzésből annyira elegem volt, szinte belebetegedtem. Kóvályogtam csak a kukoricások szélében.
Törődtem is én vele, hogy hol az egyik, hol a másik jószág ment a kárba: tört-harapott le egy-egy csövet a kukoricaszárról, s szaladt vele farkát behúzva a többiekhez. Jobban mondva nem is szaladás volt az, inkább menekülés. Hiszen máskor ilyen csínytevésért, mint a bolha, ugrottam föl valahonnan a porból, gazból, s az ostorral adj neki, elvertem úgy, csupa hurka lett a háta.
- Megtanulod a rendet, a piszkos fajtádat! - veszekedtem rá.
Féltek tőlem, mint a veszedelemtől. Így aztán csak nagy ritkán, ha úgy hitték, hogy nem figyelek rájuk, settenkedtek a lucerna-here-kukoricaföld mellé, s próbáltak lopni. Egyébként elvoltak a tarlón, vagy aratás, búzahordás előtt a vasút- és kanálisárkokban, nem sok bajom volt velük. Hacsak azt nem számítom, hogy tavasztól késő őszig, reggel hattól kilenc-tíz óráig, s délután négy-öt órától sötétedésig a nyomukban kellett lennem, őriznem őket."
Vissza 
